A SZEMÉLYNEVEK VIZSGÁLATA

Full text search

A SZEMÉLYNEVEK VIZSGÁLATA
Rendszeres kutatásokat a személynevek területén Kniezsa ugyan nem végzett, de tett néhány fontos megállapítást az ómagyar (egyelemű) névrendszerre vonatkozólag, a magyar és szlovák családnevek rendszerezését pedig ő kísérelte meg elsőnek. Kniezsa feltevése szerint az ómagyar névrendszernek „a lényege a rendkívül változatos becézés volt. Ez a becézés pedig nyílt egyszótagúvá csonkult eredeti (közszói eredetű?) nevekből alakult. Természetes azonban, hogy ezek a becealakok a kereszténység korában már új nevek rövid alakjaivá adaptálódtak (pl. a Benedeké stb.). Hogy a magyarban még a vezérek korában is milyen általános volt a nevek becézése, mi sem jellemzőbb, mint az, hogy még a vezérek neve is c s a k becézett alakban ismeretes (Árpá-d, Elő-d, Juto-csa, Gyej-csa, Vaj-k stb.). Volt idő, amikor a régi magyar személynév rendszert »törökös«-nek tartották. Szó sincs róla! A török személynévanyagot a dicsekvő névösszetételek (‘hold-herceg’, ‘disznó-apa’ stb.) és a becézés teljes hiánya jellemzi. Semmi ilyesmi a magyarban nincs. A magyar nevek egyszerűek, szinte már túlságosan is szerények (‘árpácska’, ‘szemecske’, ‘nincs is’, ‘nem is él’ stb.) és a becézés az uralkodó benne. E téren még a szlávokat is túlszárnyalják.” (Nyelvtudományi Közlemények 1958: 482.)
A magyar és szlovák családnevek rendszerezésével Kniezsa a településtörténészek számára kívánt segítséget nyújtani. Az 1930-as években ugyanis a Mályusz Elemértől irányított magyar településtörténészek elsősorban a vizsgált területek nemzetiségi viszonyainak alakulását kutatták, s legfontosabb forrásaik a családnevek voltak. Múlhatatlanul szükségessé vált egy olyan vezérfonal, amely tájékoztatást nyújt a magyar és szláv családnévtípusokról. E vezérfonal elkészítésére Kniezsa István vállalkozott, s 1934-ben három megye (Gömör, Hont, Ugocsa) XVIXVIII. századi összeírásai alapján felvázolta a magyar, szlovák és kárpátukrán családnevek rendszerét. A megyei összeírások anyagát Bakács István, Ila Bálint és Szabó István bocsátotta rendelkezésére. Kniezsa rendszerezése litografálva jelent meg 15 példányban „Felvidéki családnevek” címmel. Csekély példányszáma miatt még a szakemberek számára is jóformán ismeretlen maradt; az irodalomban csak elvétve hivatkoznak rá. Kiss Lajosné Fehértói Katalin kezdeményezésének köszönhetően nagyobb példányszámban 1965-ben került a kutatók kezébe egy sokszorosított kiadványban, melynek „A magyar és szlovák családnevek rendszere” a címe. E kiadvány a „Felvidéki családnevek” (15-1 12) című munkán kívül annak az előadásnak a szövegét tartalmazza, melyet Kniezsa a Néptudományi Intézetben tartott 1947-ben „A magyar családnevek” (r-14) címmel. „A magyar és szlovák családnevek rendszeré”-t Kniezsa 1965. február 8-án látta el előszóval. Ez lett az utolsó önálló publikációja. A sokszorosítás befejezése után jólesőérzéssel nézegette a kötésre váró lapokat, de mire a könyvkötőtől a kész kötetek visszaérkeztek, már halott volt.
A „Felvidéki családnevek” két fejezetre tagozódik. Az I. fejezet a magyar, szlovák és kárpátukrán névképzési módokat, a II. fejezet pedig a magyar, szlovák és kárpátukrán családnevek fajait mutatja be, különválasztva a személynevekből, köznevekből és helynevekből alakult családneveket. Rendszerezésének magyar és szláv névtudományi szempontból egyaránt nagy a jelentősége.
A településtörténettel szorosan összefonódó hely- és személynévkutatás révén Kniezsa gyakran érintett olyan kérdéseket, melyek kifejezetten a történettudomány hatáskörébe tartoznak. A történettudományt különben is állandó érdeklődéssel kísérte. Számos munkája legalább annyira történettudományi, mint nyelvtudományi jellegű: „A szlávok” (Bp., 193a); „A nyugatmagyarországi besenyők kérdéséhez” (Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére 1937. május 27. Bp., 1937. 323-337). „Gepidák voltak-e a székelyek?” (Magyar Családtörténeti Szemle 1939: 181-193); „A megtelepedett magyarság népi alkata” (Magyar Művelődéstörténet. Szerkeszti Domanovszky Sándor, Bahnyi György, Szentpétery Imre, Mályusz Elemér, Varjú Elemér. I. Bp., [1939.1 161–172); „Erdély a honfoglalás korában és a magyarság megtelepedése” (Erdély és népei. Szerkesztette Mályusz Elemér. Bp., 1941. 19-34); „A szlávok őstörténete” (A magyarság és a szlávok. Szerkesztette Szekfű Gyula. Bp., 1942. 7-40). „Nyelvészet és őstörténet” (A magyarság őstörténete. Szerkesztette Ligeti Lajos. Bp., 1943. 179-190); stb.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi