CSALÁDI HÁTTÉR. KÖZÉPISKOLAI TANULMÁNYOK
CSALÁDI HÁTTÉR. KÖZÉPISKOLAI TANULMÁNYOK
Kniezsa István, a XX. század magyar nyelvtudományának és szlavisztikájának markáns egyénisége és nemzetközileg is megbecsült művelője a történelmi Magyarország legészakabbra nyúló vármegyéjének, a lengyel határszélen elterülő Árvának Trsztena nevű helységében született 1898. december 1-jén. A szlovákoktól lakott, de a XV. században a szlovák Trstená névnek értelmileg megfelelő magyar Nádasd néven is emlegetett település már korábban is indított útnak nyelvészeket, még ha nem is akkora formátumúakat, mint Kniezsa István. Trsztenának volt a szülötte Ján Koiš
(1793–1839) lexikográfus, aki kéziratban maradt össz-szláv szótárakat szerkesztett Pesten. Nála jóval ismertebb az ugyancsak trsztenai születésű Martin Hattala (1821–1903) nyelvész, aki a prágai Károly Egyetem szlavisztikai professzora volt. Értékes munkát végzett a Ľudovít Štúrtól középszlovák nyelvjárási alapra helyezett szlovák irodalmi nyelv grammatikájának kidolgozásában és a balti-szláv összehasonlító nyelvészetben.
A szlovák nemzetiségű család, amelyben Kniezsa István született, földművelésből élt, szegényesen. Az édesapa, Kniezsa Péter élete utolsó éveiben vasúti segédmunkás volt. 1905-ben halt meg. Az özvegy édesanya – leánynevén Stefanidesz Cecília – kisegítő munkásnőként kereste
meg öt gyermeke (három leánya és két fia) számára a legszükségesebbet.
A Kniezsa családnév (szlovák írásmóddal Knieža) a szlovák knieža ‘fejedelem, herceg’ méltóságnévből alakult. Nyelvi származását tekintve ez a szlovák knieža összetartozik a magyar kenéz délszláv előzményével. Amikor tehát a Kruzsokban (a magyar nyelvészek kötetlen összejövetelén) vagy máshol folytatott társalgás közben a bizalmas „Kenéz tanár úr” megszólítással fordultunk Kniezsa Istvánhoz, etimológiai szempontból egy szócsaládon belül maradtunk.
A trsztenai Kniezsa család gyermekei közül egyedül István járt középiskolába. Szülőfalujában elvégezte a gimnázium négy osztályát, majd – édesanyja kívánságának engedve – annyi más jó eszű, szegény sorsú ifjúhoz hasonlóan papi pályára készült, és a nyitrai egyházmegyei kisszeminárium tagjaként, azaz középiskolás növendékpapként (mai szóhasználattal: papnövendékként) a nyitrai piarista gimnáziumban (hivatalos megnevezéssel: a Szent László királyról címzett nyitrai római katolikus főgimnáziumban) tanult tovább. Magyarul az iskolai évek alatt tanult meg igazán. A gimnáziumban nagy hatással volt rá a magyar népköltészet és szépirodalom megismerése. Az V. (1913/14) és a VI. (1914/15) osztályban tiszta jeles tanulmányi eredményt ért el, s jó magaviseletéért és szorgalmáért a Csősz Imre-féle alapítványból jutalomban is részesült. A VII. (1915/16) osztályban jeles érdemjegyei közé két kettes is becsúszott, mégpedig német nyelvből éstermészettanból. Ám 1916 tavaszán a gimnáziumi élet normális menetét megszakította a világháború. A harctéri helyzet rosszabbodása miatt a VII. osztályt végzett tanulók nem folytathatták tanulmányaikat érettségivel záruló VIII. osztályban, hanem katonai szolgálatra kellett bevonulniok. A bevonulást megelőzően 1916. május 25-től egyhavi, napi hét- vagy nyolcórás tanfolyamon vettek részt, amelynek előadói a VIII. osztály tanárai voltak. A magánvizsgálatokat és az érettségi szóbeli vizsgálatokat június 20–24-én tartották meg számukra. („Hadi érettségi”.) A hadi érettségit tett 29 fiatalember, köztük Kniezsa István, az iskolapadból katonának vonult be.
