KLINIKA MAROSVÁSÁRHELYEN (1945)
KLINIKA MAROSVÁSÁRHELYEN (1945)
A kolozsvári egyetem tanári karának és hallgatóinak többsége elhagyta az egyetemet, de akik maradtak, vagy a háború befejeztével visszatértek, részt vettek a magyar Bolyai Tudományegyetem megteremtésében. Ennek orvosi karát a román kormány Marosvásárhelyre telepítette. Környeynek ismét költöznie kellett intézetével együtt, és újra nekiláthatott a „teremtésnek”.
Itt a román kormány külön tanszéket létesített az idegsebészet művelésére, és az új klinika vezetésével Környey Istvánt mint magyar állampolgárt, szerződéses rendes tanárként hívta meg. Mint Miskolczy egy Környeyvel kapcsolatos előterjesztésében írja, „ez a tény azért is említésre méltó, mert megelőzően Romániában sem volt az idegsebészetnek egyetemi otthona, a bukaresti egyetemi idegsebészeti tanszék is csak évekkel ezután létesült”. A klinikán a vezetői és a főorvosi tiszteket még sokáig Környey tanítványai foglalták el.
A marosvásárhelyi körülmények a háború utáni években „izgalmasan” nehezek voltak. A kevés szabadidő kirándulásokkal és esti versolvasásokkal telt. A marosvásárhelyi „száműzetésben”, Haynal, Miskolczy és Környey tanárok esti beszélgetései a fiatalok számára nagy élmények forrása volt. Ki hinné, hogy Környey a költészetnek nemcsak barátja, hanem alapos ismerője is volt. Dolgozószobájában egyetlen idegen, nem szakmai portré függött, Adyé, melyen a költő néhány soros ajánlása volt, aláírásával. Kedvenc, gyakran idézett Ady-verse Az Illés szekerén mottója volt:
Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
Betegvizsgálatoknál, a beszédzavar jeleinek gyors előhívásához az orvosok általában vagy a Miatyánk vagy a Himnusz első sorának fel- vagy utánmondását kérték. Környey az Ady-vers első sorát vagy a
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket
verssort kérte elismételni.
A mindennapi szükségletek beszerzése is külön gondot okozott, de a munka mellett nemigen jutott az esti baráti beszélgetéseken kívül semmire sem idő. Ennek ellenére az Erdélyi Múzeum Egyesület lapjában két közleményt is megjelentetett 1946-ban. Az egyik, a poliomyelitis kezdeti szakaszának problémáiról, a másik a csigolyák közötti porckorong sérvképződése által okozott idegrendszeri kórképekről, különös tekintettel a tüneti isiászra. Mindkét közlemény a lap 61-es kötetében jelent meg, 1946-ban. Ez utóbbi az 1941-ben megjelent dolgozattal az első olyan magyar közlés volt, mely felhívta a figyelmet a porckorongsérvek klinikai és idegsebészi jelentőségére és a gyógykezelés lehetőségére. A marosvásárhelyi tartózkodás periódusában még egy közleményt publikált ugyanitt, ugyanez évben a következő számban Jakab Irénnel, Adatok a Wilson-pseudosclerosis kórtanához címmel. A közlemény később franciául is megjelent.
