KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR
KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR
KARA GYÖRGY, 1970
KARA GYÖRGY, 1970
Kőrösi Csoma Sándor, Csoma Sándor, Kőrösi (Kőrös, 1784. ápr. 4. – Darjeeling, India, 1842. ápr. 11.): nyelvtudós, a tibeti filológa megalapítója, az MTA l. tagja (1833). Szegény sorsú székely családból származott. 15 éves korában mint „szolga-tanuló” került a nagyenyedi kollégiumba. A közép- és főisk. elvégzése után ott kapott tanári állást. 1815-ben angol ösztöndíjjal a göttingeni egy.-en keleti nyelvtanulmányokkal foglalkozott. 1818-ban visszatért Erdélybe. Még diákkorában eltökélte, hogy felkeresi az „ázsiai magyarok” maradékait. 1819 őszén indult útnak gyalog, csekély pénzzel. Töröko.-on, Iránon, Afganisztánon és Indián keresztül Ny-Tibetig (Ladákh) jutott, ott azonban anyagi eszközök híján vissza kellett fordulnia. Ekkor találkozott W. Moorcroft angol utazóval, aki a tibeti nyelvkutatásra terelte figyelmét. Ladákh Zanszkár tartományában, a zanglai lámakolostorban 1823–24-ben, kegyetlen nélkülözések közt eltöltött két esztendő alatt rakta le a tibeti nyelvészet alapjait. 1825–26-ban Tetha zanszkári faluban és a phuktali lámakolostorban, majd Kanamban (1827–30) egészítette ki tanulmányait, elkészítve az első tibeti nyelvtant és a tibeti–angol szótárat. 1830-ban a Bengáli Ázsiai Társaság Calcuttába hívta; itt jelent meg két műve 1834-ben. Mindkét mű úttörő jelentőségű a keleti nyelvészet történetében. É-Bengálban végzett nyelvtanulmányok után 1837-ben visszatért Calcuttába, ahol az Asiatic Society könyvtárosa lett. Összesen tizenhat európai és keleti nyelven állított össze szójegyzékeket. Azonban ismét eredeti célját akarta követni és 1842-ben elindult Nagy-Tibet felé; útközben a terai-vidéken maláriában megbetegedett és meghalt. Sírja fölé az Asiatic Society emlékoszlopot emelt. – Halálának 125, évfordulója alkalmával 1967-ben a Magyar Földrajzi Társaság négy évenként kiosztásra kerülő KőrösI–Csoma Sándor-emlékérmet alapított. – M. Essay towards a Dictionary Tibetian and English (Calcutta, 1834); A Grammar of the Tibetan Language in English (Calcutta, 1834); K. Cs. S. dolgozatai (összegyűjtötte Duka Tivadar Bp., 1885). – Irod. Duka Tivadar: Life and works of Alexander Cs. de K. (London, 1884, magyarul: K. Cs. S. dolgozatai. Bp., 1885); Debreczy Sándor: K. Cs. S. csodálatos élete (Sepsiszentgyörgy, 1937); Baktay Ervin: K. Cs. S. (Bp., 1962); Musnai László: K. Cs. S. és Nagyenyed (Magy. Ped. 1963. 4. sz.); Szilágyi Ferenc: K. Cs. S. hazai útja (Bp., 1966). – Szi. Cholnoky Jenő: K. Cs. S. (életrajzi r., Bp., 1940); Laczkó Géza: K. Cs. S. (életrajz, Szeged, 1942); Baktay Ervin: A messzeségek vándora. K. Cs. S. regényes életrajza (Bp., 1960); Juhász Gyula: Ének K. Cs.-ról (vers).
