ANONYMUS BŰVÖLETÉBEN
ANONYMUS BŰVÖLETÉBEN
1920. november 15-én Melich János székfoglaló előadást tartott az MTA I. osztályának ülésén „Anonymusnak egy helyéről” címmel. (Nyomtatásban megjelent: „Bolgárok és szlávok. [Ada
lék Anonymus Szalán fejedelemről szóló fejezeteinek hitelessége kérdéséhez.]” Magyar Nyelv 1921: 1-15, 6578.) Különleges fontosságot tulajdonított a gesztában szereplő Salanus vezérnek (az ő nevét olvasta Vörösmarty Zalán-nak, holott Anonymus helyesírása csak Salán vagy Csalán olvasatot enged meg), akinek őse, a bolgár-szláv kagán (cár) a Duna-Tisza közén elterülő földet elfoglalta, s lakosul szlávokat meg bolgárokat (Sclavos et Bolgaros) tett oda. Melich értelmezése szerint Salanus szlávjai déli szlávok (szerbek, horvátok, bolgárok, esetleg szlovének), Salanus bolgárai pedig (bolgár-)törökök lehettek. Betelepülésük legvalószínűbben 917 előtt, tehát Simeon bolgár cár birodalmának megalapítása előtt történhetett. Déli szlávok (közelebbről bolgár-szlávok) hozták magukkal a duka méltóságnevet, s tőlük származtatható számos földrajzi név: Csongrád, Nógrád, Tapocy, Tapolca, Zemplén, Zimony. Amennyiben Salanus szlávjainak és bolgárainak egykori területén ma mások, mint magyarok laknak, azok egytől-egyig mind a magyaroknál későbbi lakosok. Vonatkozik ez a megállapítás éppúgy az északon fekvő Zemplénre, Ungra stb., amint vonatkozik a délen fekvő Bács-Bodrog megyére és a Szerémségre. Az itt levő nem magyar lakosságot a magyar uralom telepítette. Az Ungban, Zemplénben, Sárosban, Abaúj-Tornában, tömörben lakó szlovákok is tehát a magyarnál későbbi jövevények.
Ilyen messzemenő következtetésekre késztette Melichet Anonymus gesztája. Kimondta, hogy az Anonymusról való jelenlegi vélekedés („költő”, „meseíró”) hiperkritikus, és ideje visszatérni a helyesebb értékeléshez, azaz Anonymust „oda sorolni, a hova őt korabeli nagy műveltsége és nagy tudása miatt már rég sorolni kellett volna, t. i. a legjelesebb magyar történetíróink közé.” (Magyar Nyelv 1922: 78.)
Az Anonymus iránti rajongás élete végéig nem hűlt ki Melich Jánosban. 1960-ban, nyolcvannyolcadik évének második felében írta „Anonymus mint történeti forrás” című dolgozatát. Ehhez rövid epilógust csatolt, amelynek kezdő mondata így hangzik: „Ezzel a munkámmal búcsúzom kedvelt Anonymusomtól.” (Dolgozatok II, 28.)
