JELENTŐSÉGE

Full text search

JELENTŐSÉGE
Ha Melich János helyét a magyar nyelvtudomány történetében ki akarjuk jelölni, azt mondhatjuk, hogy a Simonyi Zsigmondot követő nemzedéknek ő volt a legtermékenyebb, legnagyobb hatású magyar nyelvtörténésze. Munkássága felölelte a magyar nyelvtörténeti kutatások szinte valamennyi körét, s ösztönzéseket adott híveinek és ellenfeleinek egyaránt. A nyelvtörténeti gondolatnak sok évtizeden át valósággal megtestesítője volt ahhoz hasonlóan, ahogyan – mutatis mutandis – Révai Miklós volt a maga idejében. A Révai Miklós emlékezetének szentelt tanulmányában Melich ezeket írta: „Révai feltétlenül kiérdemelte az utókortól, hogy nevét… a nyelvtudomány történetében azok közt említsük, a kik nyelvi tényekre a történeti módszert legelőször legkiterjedtebben alkalmazták, s a kiknek a chronologiai sorrendben tárgyalt nyelvi jelenségekről történeti felfogásuk volt.” A szellemi ősként tisztelt Révai Miklósnak szólt a Gombocz Zoltánnal együtt alkotott Magyar Etymologiai Szótár ajánlása: „Joanni Nicolao Révai sacrum.”
Révai idejében a Halotti Beszéd számított a magyar nyelvtörténet legrégibb emlékének. Azonban a Magyar Nyelvtörténeti Szótár, amelynek kötetei Melich János egyetemi tanulmányainak éveiben, 1891-től 1893-ig láttak napvilágot, megnövelte az érdeklődést a NySz.-ban kevéssé hasznosított vagy teljességgel kiaknázatlan középkori nyelvemlékek, úgymint a glosszák, szójegyzékek, latin oklevelekben levő magyar szórványok iránt, s 1895ben Szamota István, a szórványemlékek páratlan szorgalmú gyűjtője a következő értekezést tette közzé: „A tihanyi apátság 1055-iki alapítólevele
mint a magyar nyelv legrégibb hiteles és egykorú emléke.” Ezeknek az éveknek a nyelvtörténet iránti lelkesedésétől fogott lángot az ifjú Melich János, és élete végéig nem szűnt meg lobogni.
Teljesítménye mind mennyiségi, mind pedig minőségi tekintetben páratlan a magyar nyelvtudomány történetében. Nyomtatásban közzétett munkáinak teljes jegyzéke mintegy ezeregyszáz tételből áll. S ez a csaknem ezeregyszáz munka a magyar nyelvtörténeti kutatásoknak szinte valamennyi területét felölelte és megtermékenyítette. Bármivel kezdett is foglalkozni Melich, olyan szuggesztív erővel tette, hogy mások is kedvet kaptak hozzá, s eredményekben gazdag irodalom keletkezett. Ezzel szemben a nyelvtudománynak azok a területei, amelyek Melich Jánost kevéssé vonzották, mint például a nyelvelméleti irányzatok, a leíró nyelvészet, a nyelvjáráskutatás és a mondattan, a többihez viszonyítva meglehetősen parlagon maradtak. Évtizedeken keresztül Melich János állt a magyar nyelvtudomány középpontjában, s jóformán mindenki hozzá igazodott. A magyar nyelvtudomány történetének hosszú és jelentős korszakát Melich akarva-akaratlan saját képére és hasonlatosságára formálta.
S hatásának nem vetett véget halála sem. Műveiből ma is árad felénk a tudományos igazságot lázasan kereső szellemének izzása. Joggal zárhatta egyik, 1959-ben írott dolgozatát a büszke horatiusi szavakkal: „Azzal a boldogító tudattal szállok síromba: Non omnis morffar.”

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi