A DEMONSTRATIO KELETKEZÉSE
A DEMONSTRATIO KELETKEZÉSE
Már e könyvecske elején említettem: az a terv, hogy Sajnovics ismerkedjék meg a lapp nyelvvel és formáljon magának véleményt a lapp és a magyar nyelv esetleges rokonságának kérdésében, Hell Miksától származott. Szóba került már Sajnovicsék útjának az a mozzanata is, amely megerősítette Hell hitét a lapp és a magyar nyelv rokonságát illető feltevésben. Tudjuk, hogy ez a mozzanat a lappokkal való maursundi találkozás volt, melynek alkalmával utasainknak módjukban volt hallani a lapp nyelvű miatyánkot, s ennek során azt a benyomást szerezték, hogy hangzásra a lapp nyelv igen közel áll a magyarhoz. Ezen maursundi találkozás elbeszélése után írja Sajnovics a Demonstratióban (22–3.), hogy e naptól kezdve Hell állandóan ösztönözte őt a lapp és a magyar nyelv közötti egyezések tanulmányozására. Ugyancsak a Demonstratióból tudjuk azt is, hogy amikor Sajnovics a munkájával járó sok és szinte leküzdhetetlennek látszó nehézség miatt el-elcsüggedt, ismét Hell volt az, aki bátorította, segítségére sietett, felvilágosításokkal és tanácsokkal látta őt el (Dem. 131–2.). Arról is a Demonstratio tájékoztat bennünket, hogy Vardö szigetén Sajnovics milyen módszerrel és milyen eredménnyel végezte lapp nyelvi tanulmányait; itt. olvashatjuk ugyanis azt, hogy a szigetre ellátogató lappoktól szavakat kérdezett ki, s azokat feljegyezte. Ugyanezen forrásból következtethetünk arra is, hogy az a szóanyag, amelyet jegyzetkönyvében Sajnovics rögzített, tetemes mennyiségű lehetett. Hiszen a lapp-magyar szóegyeztetéseit követő szakaszban világosan megmondja: összehasonlító szójegyzéke lényegesen hosszabb lenne, ha felhasználta volna azokat a lapp szavakat is, amelyeket csak jegyzetkönyve tartalmaz. Végül, ami még a Demonstratio keletkezésének előzményeit illeti, kétségtelen az is, hogy Sajnovics és Hell már Vardö szigetén teljes meggyőződéssel vallották, hogy a lapp és a magyar nyelv valóban rokon egymással („Jam Wardoehusii, dum convenientiam Idiomatis Ungarici cum Lapponico certam, demonstratamque habebamus…”, 33. l.).
Noha mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a Demonstratio keletkezésének sok és lényeges előfeltétele már Vardö szigetén megvolt, ugyanakkor az eddigi általános nézettel szemben úgy látom, hogy a Demonstratio megírása teljes egészében a Koppenhágába való visszaérkezést követő időre esett. Ez kiderül magából a Demonstratióból. Amint a szerző írja (III. l.), Finnmarkból Koppenhágába való visszaérkezése után ő tisztában volt azzal, hogy a lapp és a magyar nyelv rokonsága másképp, mint egy olyan értekezés útján, amely ennek bizonyítását céljául tűzi ki, nem igazolható, legalábbis azok számára nem, akik nem ismerik ezen két nyelvet. Minthogy a koppenhágai tudósok nézete ugyanez volt, többségük biztatta Sajnovicsot, hogy írjon egy ilyen értekezést, sőt a biztatáson túlmenően segítségét is felajánlotta, megígérte, hogy előteremti számára azokat a könyveket, amelyek a szóban forgó értekezés megírásához szükségesek. E könyvekre két okból is szüksége volt Sajnovicsnak: egyrészt ő, amint Demonstratiójának idézett helyén maga őszintén megírja, vardői útja során annyira nem tanulta meg a lapp nyelvet, hogy a lappok beszédét megértette volna, másrészt a lapp nyelvről és annak rokonsági kapcsolatairól szóló korábbi irodalom sok olyan értékes megállapítást tartalmazott, amelynek Sajnovics hasznát vehette. A megígért könyveket – olvassuk a Demonstratióban – Sajnovics hamarosan meg is kapta, s ezt követően hozzá is fogott értekezése íráshoz. Tudósaink 1769. október 17-től 1770. május 22-ig tartózkodtak Koppenhágában. Ha ez a hét hónap nem is volt valami sok egyrészt a lapp–magyar nyelvrokonságról szóló irodalom tanulmányozásához, másrészt a Demonstratio megírásához, mindenesetre elegendőnek látszik ahhoz, hogy leforgása alatt Sajnovics tanulmányának elkészülését el tudjuk képzelni. Igaz: művét a szerző naplója adatai szerint a dán királyi tudományos akadémia tagjainak – három ülésen – már 1770. január 19-e és február 9-e között bemutatta. Ezt az adatot azonban nem kell, de talán nem is szabad úgy értelmezesünk, hogy ezen alkalmakkor Sajnovics a már kinyomtatott Demonstratiót, vagy annak akár csak kész kéziratát olvasta volna fel. Az 1769. október 17-e és 1770. január 19-e között eltelt rövid idő alatt Sajnovics aligha írhatta meg Demonstratióját, s még kevésbé gondolhatunk arra, hogy ez idő alatt az már a nyomdából is kikerült. Azt tartom valószínűnek, hogy az említett felolvasóüléseken Sajnovics csak műve gondolatmenetéről és főbb eredményeiről számolt be, a Demonstratio nyomdai munkálatai azonban az 1790 februárját követő hónapokra teendők. Annyi mindenesetre tény, hogy a latin kéziratnak már jóval május közepe előtt készen kellett lennie, mert az ennek alapján készült dán fordítás kézirata már 1770. május 18-án a dán tudományos akadémia birtokában volt.
