Az intézet oktatási munkája az 1946. és 1947. évben a régi formák között folyt, de a korábbinál magasabb hallgatói létszámmal. A hallgatók elhelyezése mellett jelentős nehézséget okozott, hogy az intézetvezetőn kívül egyetlen végzett orvos sem volt az intézetben, s így a bonctermi és szövettani gyakorlati oktatást Szentágothainak is kezdetben orvostanhallgató externistákkal kellett megoldania. 1947 elején sikerült rávennie Dr. Kiss Tibort, a későbbi pécsi sebészprofesszort, hogy feladva budapesti anatómiai intézeti tanársegédi állását a pécsi Anatómiai Intézetbe jöjjön adjunktusnak.
A bonctani oktatás tárgyi feltételeinek javítását szolgálta az intézet tetemellátásának olyan mértékű megjavítása, hogy ez időtől az I. és II. évfolyam hallgatói 18-20 fős csoportokban egész tetemet boncolhattak. Korábban a hallgatók csak végtagokat boncoltak. A zsigertani bonctermi oktatás pedig a boncterem közepén lévő boncasztalnál történt, amit emelkedő körkörös állványrendszeren állva vettek körül a hallgatók, mondhatnám theatrum anatomicum-szerű situs demonstratio formájában. A tetem testüregeit a tanársegéd vagy az egyik gyakornok tárta fel és boncolta, demonstrálván a különböző zsigerek topográfiáját, majd a zsigert kivéve, annak anatómiai részleteit magyarázta el.
A korábbitól egészen eltérő, új igényekkel lépett fel azonban az 1948-ban bevezetett csoportos oktatási rendszer, az egyetlen boncteremben együtt dolgozó 80-100 hallgató ugyanis zavarta egymást. Szentágothai professzor a nagy bonctermet válaszfalak segítségével hat kisebb, egy-egy 18-20 fős tanulócsoportot befogadó helyiségre választotta szét, amelyekben egyre inkább diplomás munkatársak irányításával folyt a gyakorlati oktatás.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.