AZ IFJÚKOR ÉS A FELKÉSZLÜLÉS
AZ IFJÚKOR ÉS A FELKÉSZLÜLÉS
A nyelvész Szinnyei Józsefnek a neve előtt némely lexikonunkban ott látjuk az „ifjabb” jelzőt. Ennek az a magyarázata, hogy a nyelvész Szinnyei apjának, „idősebb” Szinnyei Józsefnek a neve szintén jól ismert a magyar művelődéstörténetben, hiszen e név viselője szerzője volt a Magyar Írók Élete és Munkái című, ma is nélkülözhetetlen lexikonnak (1890–1914; új kiadásának megjelenése folyamatban van). A nyelvész Szinnyei 1857. május 26-án Pozsonyban született; édesanyja Gancsházi Gancs Klementin volt. A gimnázium első két osztályát szülővárosában, a többit Budapesten végezte. Nyelvek tanulására az első ösztönzést a szülői házban kapta. A klasszikus nyelveket két esztendeig Szarvas Gábor vezetése alatt tanulta, s az ő tanácsára kezdett a finn nyelvvel is foglalkozni. A tudományos kutatás gyakorlatát már kora ifjúságában alkalma volt megismerni. Első önálló munkája még egyetemi tanulmányainak megkezdése előtt, az Athenaeum című folyóiratban 1874-ben látott napvilágot. Pályája elején érdeklődése elsősorban az irodalomtörténet és a művelődéstörténet felé fordult. Irodalomtörténeti tanulmányai közül több is kiválik mind tárgya igényességével, mind terjedelmével. Ilyen például: Irodalmunk története. 1711–1772. (1876) és A magyar irodalomtörténetírás ismertetése (1877). Bibliográfiai munkát is végzett. Édesapja írja a Magyar Írók Életének előszavában (IV–V. l.) : „…a kir. m. Természettudományi Társulat kiadásában jelent meg [1878-ban] a fiammal együtt szerkesztett pályamunkánk a Természettudományi és mathematikai könyvészet…” Figyelme csak később irányult nagyobb mértékben a nyelvtudományra, de az irodalom iránti érdeklődés egész életén át végigkísérte. Bizonysága ennek egyrészt az, hogy a régi magyar irodalmi nyelv problémái egész életén át foglalkoztatták, másrészt pedig az a tény, hogy műfordításokat is tett közzé: lefordította a Kanteletar néhány énekét, a Kalevala egy kis részletét, sőt fordított szépirodalmi műveket a finnen kívül egyéb nyelvekből is.
Tanulmányait 1875-től 1878-ig a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán végezte. Itt Budenz József (1836–1892) hatása alá került. Mint ismeretes, a hazai finnugor nyelvtudománynak a szó szorosabb értelmében Budenz volt a megalapítója, s miután – 1868-ban – a budapesti egyetem magántanárává fogadta, majd pedig 1872-ben ugyanide egyetemi tanárrá nevezték ki, ő gondoskodott e tudomány jövőjéről is új, fiatal kutatók nevelése útján. Budenz Szinnyei Józsefet is felkarolta; még egy nyári szünet alatt is gyakorolta vele a finn nyelvet, és első szóalakmagyarázatát is ő juttatta be Szarvas Gábor folyóiratába, a Magyar Nyelvőrbe. Középiskolai tanári és doktori oklevelet 1878-ban szerzett.
