THAN KÁROLY IFJÚSÁGA
THAN KÁROLY IFJÚSÁGA
Elszegényedett szepességi eredetű nemesi családból született Than Károly 1834. december 20-án, Óbecsén. A család Elzászból származott, ahonnan a XVII. század elején vándorolt be Magyarországra.
Apja, Than János a környékbeli koronauradalom tiszttartója, anyja Petényi Ottilia volt*. Negyedik fiúgyermeke volt a családnak. Egyik idősebb bátyja, Mór ugyancsak szerepel a magyar kultúrtörténetben, mint híres festőművész. A család a középosztály szintjén anyagi gondoktól mentesen élt. Nem tudjuk mi volt az oka, hogy Than Károly gimnáziumi tanulmányait négy különböző iskolában, nevezetesen Szabadkán, Kalocsán, Szolnokon és Becskereken végezte. A VI. osztályban érte az 1848-as forradalom kitörése. Az őszt otthonában töltötte, amikor honvédcsapatok táboroztak szülővárosában. Thanéknál egy Böhm Vilmos nevű tüzérszázados volt beszállásolva, szegrőlvégről az öreg Than szepességi atyafia. A Than gyerek szívesen szórakozott avval, hogy ágyúkat öntött ólomból. A tüzértiszt érdeklődve szemlélte a fiú gyűjteményét és komoly ágyúkat mutatott neki. A 15 éves gyerek erre közölte, hogy beáll honvédnak. A szülők, akiknek már három fia szolgált a katonaságnál, megriadva tiltakoztak. De hiába. A fiú a tüzértiszt támogatásával keresztülvitte szándékát, hogy beáll tüzérinasnak. Böhm megígérte, hogy gondját viseli a gyermeknek. A Bem vezette erdélyi hadsereghez vonultak. Böhm nem tarthatta meg ígéretét, mert hamarosan. elesett. A magára maradt fiú derekasan, felnőtt módjára végigküzdötte a hadjáratot. Nagyszebenben az ágyúöntödében dolgozott. Később mesélte, hogy ott ébredt fel először érdeklődése a kémia iránt. 1849. január 4-én részt vett és könnyebb sebesülést szenvedett a vízaknai csatában. Ott volt Zsibónál, ahol augusztusban az erdélyi hadsereg letette a fegyvert. Fiatal korára való tekintettel rögtön hazabocsátották. Than gyalogosan elindult, s teljesen kimerülve, lerongyolódva érkezett Körösladányba, ahol a rokon Lengyel család élt. Ebből a családból származott Lengyel Béla, későbbi tanársegéde, majd tanártársa a pesti tudományegyetemen. Szomorú hírek várták. Édesanyja meghalt, apja pedig elvesztette állását, s új letelepedési helyet keresett. Új állást csak 1850-ben talált a zombori adóhivatalban. Than Károly elhatározta – mást nem tehetett – hogy saját lábára áll. Belépett gyakornoknak Kiss Ferenc kőrösladányi gyógyszerészhez. Néhány hónap múlva továbbállt Hódmezővásárhelyre, ahol ugyancsak patikában, Simonides Antalnál dolgozott 1853-ig. „Ő felismerve törekvéseimet, a legjobb akarattal támogatta a chemia iránti hajlamomat. Liberális módon megengedte, hogy a kísérleteimhez szükséges anyagokat használhassam. Filléreimből összetakarított kis összegen Prágából egy chemiai készülékkel felszerelt szekrénykét szereztem be. A rendes nappali kötelességek teljesítése után, többnyire éjjel végeztem kísérleteimet” – emlékezett vissza itt töltött éveire Than Károly, szinte pontosan ugyanazon szavakkal, mint, más éjjel kísérletező patikus inasok, akikből nagy kémikus lett, pl. Scheele vagy Liebig. A gyakornoki évek leteltével letette az előírt vizsgát. Most már patikuskodhatott. Szegedre ment és Rohrbach Antal gyógyszerésznél vállalt állást. Rohrbach nagyon megkedvelte a fiatalembert, lehetővé tette neki, hogy a gimnázium hiányzó két osztályát pótlólag elvégezze. 1855-ben az érettségit is letette, megnyílt a lehetőség, hogy vágyát teljesítse és egyetemi tanulmányokat folytasson. Mint annyi más magyar fiatalember, ő is Bécsbe ment, hogy ott tanuljon. Egyetemi hallgatók közt bizony időskének számított, hiszen már huszonegy éves volt. Ez nem riasztotta vissza attól, hogy orvostanhallgatónak iratkozzon be. Ezt a pályát azonban csakhamar feladta, és a következő évben átment bölcsészhallgatónak. Elhatározását elsősorban anyagi okok motiválták, hiszen összegyűjtött pénzének egy év múltán végére járt. A bölcsészeti karon ugyanis módjában volt elnyernie egy négyszáz forintos ösztöndíjat, mely tanulmányai idejére biztosította megélhetését.
Than Károly születési anyakönyvi kivonata anyját e néven tartalmazza. Az anya Lengyel Béla birtokában lévő keresztlevélen Schrott Ottilia szerepel. Esetleges névmagyarosítás tételezhető fel.
A kémia professzora Bécsben akkor Redtenbacher volt, aki ha nem is tartozik a kémia történetének élvonalába, de a szerves kémiában azért maradandóan megörökítette nevét, s saját korában neve és híre még nagyobb is volt mint 100 év tudománytörténeti távlatából.
Redtenbacher (1810–1870) orvosdoktori oklevelét Bécsben szerezte 1824-ben. Diplomája után hosszabb külföldi tanulmányutat tett Angliában, Franciaországban és Németországban. Liebig mellett is dolgozott és az volt rá legnagyobb hatással. Fő érdeklődése a szerves kémiának szólt. 1840-ben a prágai egyetem kémia professzorának nevezték ki, 1849 márciusában a bécsi egyetemre került ugyanilyen minőségben. Redtenbacher Thant megkedvelte és magánasszisztenséül fogadta. Korábban is volt már több magyar tanársegéde, köztük 1847/48-ban, amikor még a prágai egyetem professzora volt, Görgey Artúr, aki ott végezte a laurilsav felfedezéséhez vezető vizsgálatait a kókuszzsírral kapcsolatban. Aztán öt éven (1854–59) és Schenek István, a Selmecbányai Bányászati Akadémia későbbi professzora dolgozott mellette tanársegédként. Than szerint Redtenbacher „a magyar ifjúságot annyira kedvelő, szeretetreméltó tanár volt”. Redtenbacher az egyetemista Thannak engedélyezte, hogy az ő laboratóriumában segédkezzen. Than szorgalmasan és eredményesen haladt előre tanulmányaiban s szigorlatai sikeres letétele után 1858. júl. 23-án a kémia doktorává avatták. Az „Universitas Vindobonensis” számára kiállított „doctor chemiae” oklevelét Johannes Kaiser rektor, Hyrtl, a híres sebész mint prorektor és Kurze dékán írta alá.* Jó tanulmányi előmenetele s nem kis mértékben Redtenbacher támogatása révén a bécsi vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól 1000 forintos egyéves ösztöndíjat nyert, hogy külföldön kiegészíthesse tanulmányait. Than az ösztöndíjjal Heidelbergbe ment. Itt különböző előadásokat hallgatott, fizikát (Kirchhofftól), elméleti fizikát (Eisenlohrtól), geológiát, s különböző matematikai szakokat (differenciál és integrálszámítást nem kisebb személynél,. mint magánál Cantornál). Főtárgya azonban a kémia, ennek professzora pedig Bunsen volt. Nála dolgozott a laboratóriumban is.
Zalai Károly megállapította, hogy a „doctor chemiae” címet a bécsi egyetemen akkoriban csak gyógyszerészek nyerhették el. A szigorlati jegyzőkönyvek szerint Than gyógyszerészi szigorlatot tett le, tanulmányait e szerint gyógyszerészetből végezte. (Magy. Kém. Lapja 26. 89/1972)
Bunsen akkoriban hírneve tetőpontjához közeledett. Pályafutását ugyan a szerves kémia területén kezdte meg, a múlt század harmincas éveinek derekán, amikor a szerves vegyületek szerkezete a kémia tisztázatlan nagy problémája volt és a figyelem, az erőfeszítések központjában állt. „A szerves kémia teljesen megőrjíti most már az embert. Olyan trópusi őserdőre emlékeztet, mely tele van a legmeglepőbb dolgokkal, óriási és végtelen sűrű bozót, ahonnan nincs kiút, és ahova rettegve lép be az ember” – így jellemezte a területet akkoriban egy levelében Wöhler. Mindig, amikor valamilyen terület még nagyon homályos, ugyanakkor a hipotézisek, jogosult vagy merő fantáziaszülte elképzelések eldorádója is. Bunsen munkáját a legegzaktabb, precíz kísérletezés jellemezte. A kakodil vegyületekkel végzett vizsgálatai mintaszerűen igazolták a kakodil csoport gyök jellegét a Liebig szerinti elképzelésben, mely szerint a szerves vegyületek jellemző elemcsoportosulásokból állanak, melyek változás nélkül mennek egyik vegyületből a másikba a reakciók során. A kakodil volt a legbonyolultabb akkor ismert gyök, az elmélet legcsattanósabb bizonyítéka. Aztán csakhamar kiderült, hogy a gyökök nem változtathatatlanok, s jött a különböző elméletek légiója. Bunsen gyakorlati ember volt, aki csak kísérletekben gondolkozott. Kísérletezőnek viszont – bátran elmondhatjuk – a legnagyszerűbb volt. A merő feltételezésen alapuló elméletek megdöbbentették. Nem tartotta komoly dolognak az ilyesmit.
„Egy ténymegállapítás többet ér akárhány legszebben kidolgozott elméletnél” – hirdette, s visszavonult egész életére a szerves kémiától. Még azt sem tűrte, ha hallgatói tankönyveket használtak, melyek szerinte tele vannak haszontalanságokkal. Inkább dolgozzanak a laboratóriumban. Amire Than hozzákerült, felfedezte már a jodometriát, tökéletesítette a gázelemzés módszereit, amivel lehetővé tette a kohógázok vizsgálatát – ez mérhetetlenül hozzájárult a kohászat gazdaságosságának megjavításához –, megszerkesztette a Bunsen-elemet, az első praktikus galvánelemet. Mögötte volt már a sok apró, de máig is lélkülözhetetlen laboratóriumi eszköz megszerkesztése, mint a Bunsen-égő, vagy a vízlégszivattyú. „Pillanatnyilag Kirchhoff-fal együtt dolgozunk valamin, amitől aludni sem tudunk” írta 1859-ben, amikor Than odakerült, egy levelében. Ezen a valamin Than Károly ottléte alatt dolgoztak, s 1859 őszén számoltak be róla. A valami a színképelemzés volt.
Than előtt Heidelbergben egy más kémia tárult föl, mint amilyent Bécsben látott. Ott főleg természetes szerves anyagokból izoláltak vegyületeket, itt elsősorban mennyiségi méréseket végetek. Bunsen a gázok elnyelési együtthatóiknak megállapításával foglalkozott intézetében szisztematikusan és tartósan. Ilyen feladatokat kapott Than Károly is. A propilén elnyelését vizsgálta. Bunsen abszorpciós adatai a korabeli kémiában alapvetőek és általánosan elfogadottak voltak. Valószínűleg nem gondolta az ifjú Than, hogy 30 év múlva ő fog kiadni intézetében egy doktorandusnak egy témát az oldott oxigén meghatározására kémiai úton, amelynek során a fiatalember, Winkler Lajos be fogja bizonyítani, hogy a nagy Bunsen abszorpciós értékei egy metodikai hibától terheltek és így hibásak, s nála fogják most már a javított módszer szerint ezeket az értékeket pontosan és máig érvényesen megállapítani.
Bunsen nagy hatása Thanra tagadhatatlan: a kísérleti munka aprólékosan precíz kidolgozása, a legmeggondoltabb következtetés, az egyes megragadott kérdések módszeres végigvizsgálása olyan jellemzők nála, amelyekre heidelbergi tartózkodása bizonyára üdvösen hatott. S talán ott ragadt rá a szerves kémiától való tartózkodás. Egész élete folyamán tartózkodott ettől, holott az első közlemények nála is e tárgyba vágtak, ami szintén analóg Bunsennel.
Than Károly 1859 húsvétját párizsi látogatásra használta fel, ahol elsősorban szintén a kémiai intézményeket kereste fel és vegyészekkel igyekezett kapcsolatba kerülni, ez Redtenbacher és Bunsen ajánlóleveleivel sikerült is. Nyilván jó és kellemes benyomást tehetett, csak így magyarázható, hogy e rövid látogatástól datálódott a nála közel húsz évvel idősebb s világrangú Charles Wurtz-cal, a Sorbonne kémia professzorával évtizedeken keresztül, ez utóbbi haláláig megmaradó levelezés. Igaz, hogy Than hamarosan szintén lett valakivé, akinek rangja, s országos pozíciója van.
Tanulmányútja befejeztével visszatért Bécsbe, ahol 1859. november 20-án kétéves időtartamra tanársegédi kinevezést nyert Redtenbacher mellé. Azon év decemberében folyamodott magántanári képesítésért, amit el is nyert gyógyszerészi és analitikai kémiából. Az 1860/61-es tanév programjában heti 3 órás előadásokat látunk hirdetve „Privatdozent Carl von Than” által kísérleti bemutatással egybekötött kémiai analízisből.
Itt érte őt a pesti egyetem felhívása, hogy adjon be pályázatot a kémiai tanárságra. A beadott pályázati iratok közt található egy németnyelvű igazolvány, melyet a Helytartótanács számára állított ki Than szegedi gimnáziumának magyar tanára, tanúsítván, hogy Than a magyar nyelvet mind írásban, mind szóban tökéletesen bírja. Thanon kívül Schenek István és Say Móricz pályázott. Than pályázatához csatolt két meleghangú bizonyítványt és ajánlást Redtenbachertől és Bunsentől. Maga a távozó Wertheim is őt ajánlotta. Így az egyetem tanácsa mellette döntött. Than Károlyt, 1860. okt. 25-én a pesti egyetemre a kémia nyilvános rendkívüli, 1862. júl. 18.-án rendes professzorává nevezték ki.
