A BUDAI EGYETEM FELÜLVIZSGÁLATA (1783)

Full text search

A BUDAI EGYETEM FELÜLVIZSGÁLATA (1783)
Ürményi 1783-ban még fenntartás nélkül a jozefinizmus embere. Ekkor éri az 1783. május 2-án kelt királyi biztosi kinevezés, a budai egyetem és intézményeinek felülvizsgálatára – egy olyan vizsgálatra, mely ismét az egész magyar oktatásügyre kiható változásokat indított el.
Az uralkodó megbízólevele szerint vizsgálandó az egyetemi könyvtár állapota, a csillagvizsgáló állapota, az egyetemi (vár-) épület állapota, a botanikus kert állapota, megállapítandó továbbá: igaz-e, hogy a jezsuitizmus megtestesítői (akik állítólag az egyetemi szenátust irányítják) és a pozsonyi tanulmányi bizottság, de maga a helytartótanács és a kancellária is gátolják az egyetemre vonatkozó legfelsőbb döntések végrehajtását? Végül: miért nincs semmi látszatja az egyetem részére a tanulmányi alapokból évente biztosított összegek felhasználásának? Ürményi számára nem az első egyetemi vizsgálat ez. (Első alkalommal 1774-ben vett részt az akkor még Nagyszombatban székelő egyetem felülvizsgálatán gróf Fekete György országbíró kísérőjeként.) A megbízatás sem meglepő, hiszen előzőleg kancelláriai tanügyi referensként, majd a nagyszombati vizsgálat nyomán tett biztosi jelentésben nagy aktivitással szorgalmazta az egyetem Budára és Pestre helyezését. (A biztosi jelentésről és intézkedéseikről lásd: Merkur von Ungarn 1774. 645–682. és 762–766.) Meglepő csupán az újabb biztosi jogkör terjedelme, mely egyrészt a központi kormányszékek egyetemmel kapcsolatos ügyintézésére is kiterjed (tehát elvben saját kancelláriai referatúrája esetleges hibáit is le kellene lepleznie), másrészt azt a kötelmet is tartalmazza, hogy mindaddig Budán kell maradnia, „míg a fogyatékosságokat meg nem szünteti”. Ürményi tőle megszokott céltudatos lendülettel lát munkához: előre megfogalmazott vizsgálati kérdéseket intéz az egyetem szenátusához, fakultásaihoz és tanáraihoz, egyidejűleg valamennyi tanártól egy ötpontos „önportrét” is kér (a kérdéseket ő állítja össze), végül mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy személyes beszélgetésben tárja fel előtte az olyan bajokat, melyek leírását eddig nem merték vállalni. A válaszok eredeti szövegéről, azok kiértékeléséről és az elemzésükből nyert megállapításairól csaknem 500 oldalas jelentést készít. (Országos Levéltár, Kancelláriai iratok, A-39: 2036/1784. szám.)
A jelentésből mintegy 50 oldalon foglalkozik Ürményi az ún. Bretschneider-féle vádakkal (szembeállítva Bretschneider állításait az érintettek válaszaival és saját kiértékelő megállapításaival) és megállapítja, hogy a jezsuita összeesküvés vádja légből kapott, az egyetemi oktatás hiányosságainak megszüntetése nem politikai, hanem tudományszervezési feladat. Ami a tudományszervezést illeti, az orvosi kar tanáraival megvizsgáltatja az egyetemi kórház bővítésének lehetőségeit, Bécsből áthivatja az állatorvoslás európai hírű professzorát, Wollsteint, hogy segítségével találjanak megfelelő helyet a „baromorvosi iskolának”, és reális tervet készítsenek a szükséges épületekre és felszerelésekre.
Magára az egyetemre vonatkozó vizsgálatának tapasztalatait négy részre osztva fogalmazza meg a jelentésben: előbb az egyetem igazgatásáról, majd az oktató-nevelőmunka helyzetéről és a gazdasági kérdésekről, végül az oktatásirányítás javasolt alapelveiről fejti ki véleményét.
Az egyetem irányítása (a szenátus) nehézkesen működik. Ürményi önkritikusan állapítja meg, hogy a Ratio Educationis sem a szenátus, sem a magisztrátus működési rendjét nem szabályozza kielégítően. Ezért addig is, amíg a két egyetemi irányítószerv külön-külön instrukciót nem kap, kiadja a folyamatos és áttekinthető ügyintézéshez szükséges ügyviteli intézkedéseket.
Ami az oktatás színvonalát illeti, a tananyaggal való időbeli foglalkozás nem egyenletes (a jogi karon hónapokon át foglalkoznak a közjog alapelveivel, de a speciális és a gyakorlati kérdések bemutatására alig van idő). Még nagyobb baj, hogy nincsenek hazai tankönyvek, ezért egyes disciplinák oktatásánál teljesen figyelmen kívül hagyják a hazai sajátosságokat. Barics Adalbert, az európai államtörténet és „államisme” professzora, aki Achenwall munkái alapján tartotta előadásait és Gyurkovics Ferenc, a rendészet és kameralisztika tanára, aki Sonnenfels könyveiből tanított, utasítást kapnak Ürményitől, hogy készítsék el disciplinájuk latin nyelvű tananyagát, és ebben térjenek ki az eltérő magyar viszonyokra is, úgy, ahogy azt a Ratio elvei megkívánják. A gyakorlati oktatás anyagának biztosítására egyben felkéri Pest megyét: a továbbiakban küldje meg az egyetem számára igazgatási, rendészeti és kereskedelmi-pénzügyi tárgyú döntéseit és statutumait. Stur professzort római jogi és büntetőjogi tankönyv írására utasítja, „figyelemmel arra, hogy a magyar törvényekből alig hámozhatók ki e fontos jogág elvei”.
Hazai orvosi tankönyvek már léteztek, pl. az Orvosi oktatás, Rácz Sámuel gyakorlati tankönyve, amelynek 1778-as kiadását a szerző éppen Ürményinek ajánlotta, utalva rá, hogy még Mária Terézia az ő javaslatára rendelte el: az orvostudományok azon ágát is meg kell idehaza honosítani, „melly a falusi borbélyokat oktatná a közönségesebb nyavalyáknak orvoslására”. (Idézi Kosáry: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. 607.)
A jogászképzés tekintélyét emelendő, támogatólag terjeszti fel a kar indítványát: joggyakornoknak ezentúl ne vehessenek fel se a Királyi Táblához (juristának), se a megyékhez, se az ügyvédek mellé (patvaristának) olyan fiatalokat, akik nem fejezték be valamely felsőoktatási intézményben a jogtanulmányokat. („Semmit se ér a gyakorlat elméleti felkészültség nélkül.”) Az orvosi fakultás–20 megye, a jász-kun kerület és 11 szabad királyi város főorvosa máris a fiatal kar neveltje – kapja meg a kórház, a botanikuskert, az állatorvosi iskola létrehozásához, továbbá „csillagászati instrumentumok” beszerzéséhez szükséges összegeket a tanulmányi alapból.
Ürményi pontosan felméri az oktatási eszközök és állományok napi gyarapításához szükséges anyagi eszközöket is. Ami az oktatási eszközök fejlesztését illeti, lelkesem támogatja Mitterpacher professzor elképzelését egy, a botanikuskert mellett kialakítandó gazdasági kertről, melyben minden Magyarországon fellelhető fa és mezőgazdasági növény megtalálható lenne. Így az ország különböző vidékeiről származó hallgatók a mezőgazdaságtan oktatása során nemcsak az elnevezésekkel ismerkednének meg, hanem a saját vidékükön nem termelt növényekkel is, azonkívül meggyőzően be lehetne mutatni itt a trágyázás és talajjavítás hasznát – hangsúlyozza a jelentésben Ürményi. (A parcellák tervrajzát is mellékeli.) Aligha kétséges: hazánkban az első kísérlet ez a gyakorlati mezőgazdász-felsőoktatásra.
A jelentés utolsó része Ürményi javaslatait tartalmazza „a jövendő szabályozás alapelveiről”. (Megtételüket az indokolja, hogy II. József még 1780-ban válasz nélkül hagyta a kancelláriának a tanügyi igazgatás továbbfejlesztésére tett indítványait.) Abból indul ki, hogy „az Universitas az ország valamennyi akadémiájának és gimnáziumának anyja”. Más szóval: az egyetem az egész közoktatási rendszer záróköve, s mint ilyen, munkája szoros összefüggésben van az oktatási rendszer egészével, irányításának tükröznie kell a Ratio életbeléptetése óta szerzett tapasztalatokat. Az egyetemet az a veszély fenyegeti, hogy elveszti szerves kapcsolatát az ország közoktatásával, mivel nincs állandó irányító- és ellenőrző szerve: az uralkodó a helytartótanács 1783-as átszervezése során a többi bizottsággal együtt a tanulmányi bizottságot is megszüntette. Márpedig szükség van tanulmányi bizottságra, s hogy ennek olyan elnöke legyen, aki az egyetemnek és az egész magyar oktatásügynek egy személyben irányítója. Az egyetem eddigi szenátusa váljon az új helytartótanácsi tanulmányi bizottság magjává, s a tanulmányi bizottság elnökének tisztét, akárcsak korábban, a helytartótanács mindenkori vezetője töltse be, lévén az országos hatáskörű egyszemélyes felelősség a főfelügyeleti jog tartozéka. (A folyamatosság biztosítása érdekében viszont szükség van elnökhelyettesre is.) A megszűnő egyetemi szenátus tagjai az új tanulmányi bizottság „ülnökei” lesznek, referálják majd az üléseken a szakterületükhöz tartozó kérdéseket, így szakszerűbbé és gyorsabbá válik az oktatás országos irányítása. (A tanulmányi bizottság tagja kell hogy legyen még a budai tankerület népiskolai felügyelője is, mint a népoktatás országos hatáskörű szakreferense: hisz a közoktatás bázisát a nemzeti iskolák képezik!) Ürményi elképzelése szerint minden uralkodói rendelkezés és minden tanügyi jelentés, kérelem vagy panasz csakis ezen a bizottságon futna keresztül. Nyilvánvaló: egy ilyen közoktatásügyi igazgatással, amit jórészt a tudomány művelői testületi munkával maguk irányítanak, szakszerűség dolgában aligha vetekedhetett az az uralkodói elképzelés, mely szerint a helytartótanács (félig-meddig laikus) tanácsosai közül kerültek volna ki a tanulmányi kérdések előadói.
A továbbiakban Ürményi az 1776-ban kialakított tankerületek átszervezését indítványozza: ezek főigazgatói „kiváló emberek”, de számos egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudták ellátni kerületükben az oktatásügyi feladatok állandó irányítását, főleg, mert nem is éltek ott, sokszor a hozzájuk küldött utasításokat nagy késéssel kapták meg, így gyakorta késedelmet szenvedett a konkrét intézkedések végrehajtása. Ezért a pozsonyi és besztercebányai, a kassai és ungvári, a győri és pécsi, a budai és nagyváradi tankerületet össze kell vonni, főigazgatóknak pedig olyan kiválóan képzett embereket nevezzenek ki, akiknek semmilyen egyéb tisztségük nincs, állandóan az akadémiák székhelyén laknak, és teljes erejükkel a tanügyi célok megvalósítását tudják szolgálni, ezért évente 1200 forint fizetésben részesüljenek. Ellátnák egyben az akadémiák igazgatói tisztjét is, és kötelesek lennének kétévenként kerületük valamennyi középiskoláját ellenőrizni, ennek tapasztalatairól a tanügyi bizottsághoz jelentést tenni. A főigazgatónak legyen egy teljes jogú helyettese és egy állandó tanács („akadémiai szenátus”) működjék mellette. E tanácsnak néhány nyugdíjas professzoron kívül tagja lenne még a népiskolák felügyelője és az akadémiák tagozatainak vezető professzora is. A tanács megtárgyalná a kapott rendelkezéseket és gondoskodna azok szakszerű végrehajtásáról, de megvitatná azokat az előterjesztéseket is, melyeket a tankerület főigazgatója a helytartótanács részére elkészít. A jelentés rendkívül figyelemreméltó javaslatokkal zárul az egyetemi tanárok fizetésemelésére (kötelező emelés, a szolgálati idő arányában!), az idegen nyelvtudás elismerésére, modern nyelvek egyetemi oktatására, az egyetemi oktatók ösztöndíjrendszerének létrehozására, tudományos társaságok alapítására.
Ürményi szerint hatékonyabbá tenné az egyetemi oktatást, ha – „a politikailag különösen fontos” tárgyakat (pl. egyházjog) leszámítva – a tanárok nagyobb szabadságot kapnának az oktatás anyagának kiválasztásában: „…ne kötözzük előírt művekhez, inkább saját tankönyv megjelentetésére ösztönözzük őket, mert az is árt az oktatásnak, ha anyaga néhány ember kénye-kedvétől függ, de az is, ha egyesek kijátsszák az előírásokat.” Ürményi (Kornis Gyula szerint „első nagy kultúrpolitikusunk”) ezúttal meggyőzte az uralkodót: nem hagyta szétzilálni a Budán hőskorát élő alma mater tanári karát egy Bretschneider-üggyel, elhárította az egyetem távlatos fejlődésének dologi akadályait és sikerült a közoktatás irányításának magas színvonalú átszervezését kezdeményeznie: a kancellária már 1784. március 10-én kiadja a császár rendelkezését a tankerületek átszervezésére és az új tanulmányi bizottság megalakítására.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi