Az út vége
Az út vége
Földdel teli talicskát tol a székely az úton, s egyszer csak azt látja, hogy egy vastag gerenda fekszik előtte keresztben. Nem akar kerülni, hát egyenest nekitaszítja a gerendának a talicskát, gondolván, majd csak átdöccen azon. Ám a talicska megakad a gerendában.
- Ej, az angyalát! - így a székely. - No, még egyszer!
Hátrább húzza a talicskát, nekilendül - de ismét elakadnak.
- Ezt se hittem volna - mondja a székely, még hátrábbról próbál lendülettel áthaladni, de a talicska ismét megakad, s a tempótól az atyafi nagyot huppanva átesik a gerendán.
Föltápászkodik, leporolja magát, s azt mondja:
- No végre! Én már által vagyok...
