Pasztinákné állapotos, és igen kiszámíthatatlanok a pillanatnyi igényei. Fekszik az ágyban, és azt mondja a férjének:
Jaj, szívecském, úgy ennék egy kis szart...
Szart? De hát hogy képzeled?
De úgy ennék egy kis szart! Apuci, hozzál nekem egy kis szart!
Mi van mit tenni, Pasztinák elmegy, és visszajön egy csészével.
- Itt van!
- Jaj, de jó... de apuci, kóstold meg először.
- Brr... Én nem... undorodom tőle.
- De kóstold meg a picike kedvéért... Meg az én kedvemért...
Mit tehet egy aggódó, ifjú apa? Egy mokkáskanál hegyével kivesz egy pici szart, és megkóstolja.
- Milyen? - kérdi az asszonyka.
- Borzalmas...
- Tudod, mit? Akkor már nem is kívánom.