Rendetlen népség
Rendetlen népség
Szása és Iván több évi utánjárás után egy békedelegációval kijut Párizsba. Városnézés közben egy lottózóban vesznek egy szelvényt, kitöltik, s másnap - csodák csodája - hatalmas összeget nyernek. Teli táska pénzzel mennek a belvárosba, s tanakodnak, mire költhetik a hatalmas összeget.
Meglátnak egy autószalont, fényes kocsi a kirakatban. Bemennek, megkérdezik, mennyi előleggel vehetnének kocsit, s körülbelül hány év múlva kapnák meg, ha előjegyzik.
- Na, de uraim - mondja a kereskedő -, ha kifizetik, már vihetik is. Milyen színt szeretnének?
Mennek tovább, egy utazási irodába.
- Van a kirakatban egy sorrentói üdülésről szóló plakát. Istenem, Gorkij elvtárs is ott nyaralt! Ha most leelőlegeznénk és kitöltenénk a kérdőíveket, megírnánk a kérvényt, körülbelül mikor utazhatnánk oda?
- Kérdőív? Kérvény? Ugyan, uraim! Ha kifizetik az utat, máris kivisszük önöket a repülőtérre, és elkezdhetik a sorrentói nyaralást.
Kint az utcán Iván értetlenül kérdezi Szásától:
- Te Szása, mikor is volt itt forradalom?
- Kétszáz éve.
Iván a fejét csóválja:
- És még mindig nem tudtak rendet csinálni.
