A XV. században – mint történeteinkből tudjuk – gonoszul szerepelt hazánkban. Eredetét e család – ha a hitelében nagyon gyanusitott Laziusnak nem hinnök is, a család krónikája szerint – (a Sternberg és Haynburg családdal együtt) Saanekh (Soneck) vár uraitól veszi, és a XIV. században nyeri Stájerországban a cillei grófságot.
Az emlitett krónika, Lazius és Steyerer szerint a család nemzékrende igy alakult:
I. Fridrik, cillei gróf 1339. megh. 1359. (Demuthis † 1353.); Udalrik † 1368. (gr. Oettingen Adelhaid); János † 1372.; I. Herman cillei gróf † 1395. (1. Kata, boszniai király-leány. 2. Massovi Erzse); Vilmos † 1392.; II. Herman cillei és zágori gróf. Horvát, tót, dalm. bán. 1393–1436. (Gr. Schaumburg Erzse); György † 1443.; János (Monfort grófnő); Herman frisingeni püsp.; Kata (Waldpurg János); II. Fridrik † 1434. (1. Modrusi grófnő. 2. Teschnicz Verona); Anna (Garai Miklós nádorné); Borbála † 1450. (Zsigmond királynő); Ulrik slavon. bán levág. 1456. (Brankovich Kata)
A családfán állók közül II. Herman kezde szerepet hazánkban, mint Horvát-, Tót-, Dalmátország bánja; egyszerre a király és nádor ipa. 1393-ban Nikapolynál a Zsigmond király utitársa, kitől Varasd városát és Zágor vármegyét kapja adományban. 1405-ben Zsigmondtól zálogba veszi Csáktornya szigetét. 1412-ben egyik kezese Zsigmondnak a lengyelekkel kötött békére nézve. 1427-ben a boszniai királyságban utódául rendeli őt Tvartko, de ebbe soha sem jut. 1436-ban Jánost a kalocsai érseket tartóztatá le.
Borbálát Zsigmond király nejét – a ledér, megbélyegzett nőt, – történeteinkből eléggé ismerjük. Ennek fivére
II. Fridrik, ki a családi krónika szerint 1434-ben Pozsonyban halt meg, és kit egy másik német iró is igen epikur életmódu embernek fest, első nejével nemzé Ulrikot , ki Zsigmond király alatt tótországi bán volt. Albert király alatt 1437-ben Csehországban helytartó, de csakhamar – mert a királyságot hajhászta, – e hivatalból kiesett. Albert halála után özvegyének Erzsébetnek, és később fiának V. László királynak gonosz tanácsnoka, a Hunyady ház engesztelhetlen ellensége. 1456-ban kormányzóul nevezte ki őt V. László. Ugyanazon évben Belgrádban önvédelme közben Hunyady László által halálra vagdaltatott.
Pecsétje, melylyel 1453-ban élt , a metszvényen látható. E szerint a paizs kék mezején egy viz-szintes csikolat (fascia) látható, e fölött egy czirkalomszerü eszköz. A paizs fölött a sisakra pedig – a mennyire kivehető – csésze van helyezve.
E pecsét-czimer különbözik attól, mit Lazius leir , ki szerint a Cilleiek czimere kék mezőben három arany csillag.
Fugger pedig „Gravschaft Cilie“ fölirattal szintén közöl czimert, mely szerint a paizs négy udvarra osztatik.
Az első és negyedik kék mezőben három három arany csillag látható leforditott gula (piramis) alakban elhelyezve. A második és harmadik ezüst udvarban két-két viz-szintes csikolat (fascia) látszik. A paizs tetején két szemközt álló koronás sisak van, és ezek közül a jobboldalin kettős szárny emelkedik föl, és azon rézsutos fehér csikolat vonul át. A baloldali sisakból igen sűrü bodros toll nyulik föl. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.