Kászoni család. (Nagy-kászoni.)
Kászoni család. (Nagy-kászoni.)
Csikszéki eredetü székely család, melyből a XVIII. század elején Kászoni János alapitá a Kászoni b. Bornemisza családot.
Közűlök András 1651-ben, Miklós 1668-ban Imre 1687-ben, Mihály 1764-ben a kászoni alszék alkapitányai *.
Benkő K. Csik-Gyergyó és Kászon 54.
Kászoni Mihály 1794-ben Csikszéki alkirálybiró.
A székelyföldről kiszármazott a család a megyékre is, nevezetesen Kolos megyébe, hol 1815-ben Kászoni Miklós királyi perceptor, József ugyanakkor alszolgabiró. Ugyanott 1848-ban Antal, Ignácz, és Ferencz hivataloskodtak.
A család némely tagja Magyarországra is kiszármazott, igy előnevénél fogva e családhoz kell számitanunk kászoni Kászony Jánost, a budai helytartóságnál volt agenst és táblabirót, ki annak idejében a nemzeti szinművészetnek Budapesten létrehozása körül sokat fáradozott. Meghalt 1858-ki mart. 10-én kora 73. évében *.
Polit. ujdonságok 1858-ki 11. szám. 127. lap.
Magyarországon szintén több helyen laknak Kászoni-ak. Igy Zemplin megyében is a nemesek sorában áll *. Szatmár megyében birtokos e század elején Rápolton *. Ezen kivül Bács, Somogy, Szabolcs, Torontál megyékben is a nemesek sorában állanak.
Szirmay C. Zemplin not. top. 113.
Szirmay Szatmár várm. II. 123.
Arad megyében a Maros mentén több helyütt (Batuczán, Berzaván stb.) birtokos Kászoni András özvegye *.
Fényes E. Geographiája.
Kászony Ferencz 1791-ben országgyülési követ, és az urbéri bizottmány tagja *.
1791-ki 67. törv. cz.
Kászoni Márton esztergami kanonok Apaffy Mih. korában *.
Lehoczky Stemmat. II. 211.
Erdélyben van kercsedi Kászoni család is, melyből László 1791-ben Szászváros-szék országgyülési követe, 1794-ben pedig király-birája.
A mult század elején találunk Kászonyi Tamásra, ki 1713-ban III. Károly királytól czimeres nemeslevelet nyert. Czimere a paizs kék udvarában zöld téren balfelé haladó fekete vadkan. A paizsfölötti sisak koronáján kék mezü kar könyököl kivont karddal. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös *.
Collect. Herald. Nro 657.
