Marsóvszky család. (Marsófalvai.)
Marsóvszky család. (Marsófalvai.)
Trencsín vármegye régi nemes családa, melynek törzse Buthor Péter XIV. a század végén élt Zsigmond király alatt, és 1400-ban bolondóczi Stibor vajdától, a Vág-völgye urától, a beszterczei bíróság örökös jogaért a jablonfalvi (jablonowei) birtokot kapta cserében, mely csere levél a család levéltárában található. Ezen csere 1410. Stibor vajda által új adomány levélben is megerősítetett, és 1411-ben ugyan az Zsigmond királytól is megerősítést nyert.*
Családi közlés szerint.
1430. jablonovi Buthor Gáspár, Balásnak fia Zsigmond királytól a maga, úgy atyja Balás, testvérei Menyhért és Boldizsár és nagybátyjai Jablonoviczi Miklós és János és mindnyájok utódai számára czímert kap:* tudniillik balra dőlt paizst, melynek kék udvarában hármas halomból féltesttel grif emelkedik ki, a paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan grif. Foszladék mindkét oldalról fehér-kék; mint e czímert a metszvény mutatja.
Láttam az eredeti okmányt.
1434-ben Gáspár új adománylevelet nyert Zsigmond királytól Marsova (vagy is most Marsófalva) Miksova, Kvassó, Plevnicz jószágaira, mivel családi irományai elégtek; Buthor Gáspár mint lévai Cheh Péter machói bán barátja, irományait nagyobb bíztosság okáért Léva várában tartotta. Ez adomány levél szerint Buthor Gáspár Cheh Péter társaságában életét és vagyonát feláldozva, főleg a hussiták elleni harczokban hűségét és bátorságát tanusítá. És ezeknek következtében 1439-ben Albert királytól is adományt nyert Udiche helységre. 1456-ban pedig V. László királytól a marsófalvai, jablonfalvai, miksovai, kis-csernai, kvassói és kolacsini jószágaira nyert megerősítő kir. adományt.
Azután a család királyi jóváhagyás mellett marsófalvai (vagy is Marsova) birtoka után Marsóvszky nevet vett föl, noha későbben is még több adomány levélben a család tagjai „Marsóvszky máskép Buthor“ nevezet alatt is elé fordúlnak.
Márton Ulászló király alatt a törökök elleni csatában esett el.
György 1520-ban Lajos király alatt Nyitra megyei Sook és Atrak jószágokat kapta, elesett Mohácsnál 1526-ban. Halála után testvérei Zsigmond, István, Miklós 1527-ben I. Ferdinand királytól ugyan azon bírtokokra új királyi adományt szereztek.
1612-ben Thurzó György nádor Marsóvszky Istvánnak, Miklósnak és Györgynek Cherubin-Cherna falut adományozza.
A család időfolytán, a XVI. század végén négy ágazaton több megyébe elterjedt, és tagjai közűl sokan megyei, és egyéb hívatalokat viseltek, részint ősi fészkükben Trencsín vármegyében, hol Bálint alispán volt, részint egyebütt is. Ősi bírtokaik az idők viszontagságai, s szapora osztályok által eldaraboltattak, és nagy részük elzálogosíttatván, idegen kezekbe jutott, míg a III. táblán álló II. Károly a franczia háborúk megszüntével mint tiszt 1816-ban haza érkezvén, ősi bírtokainak csekély maradványát által vette s részint saját szorgalma, de főleg hitvese Vachtler Karolina nagy értékű hozományával ősi jószágait kiváltotta, egybekapcsolta, és rendbe hozta, úgy hogy most a marsófalvai, miksovai, jablonfalvi, s cherubin-csernai régi ősi birtokok ismét a család bírtokában állanak, és említett Károlynak 1857-ben történt halála után utódai által bíratnak. Károlynak Vachtler Karolinától született gyermekei közűl Bernát Trencsín vármegye egyik jelesebb tisztviselője (1840-ben aljegyző), és országgyűlési követe meghalt 1855-ben kora 35. évében. Testvére Mórich 1840-ben alszolgabíró, az 1848–49-ki mozgalmakbani részvétele miatt külföldre menekülvén, hét év alatt Európa nagy részét beútazá, többi közt Norvegiát és Laplandot is, érdekes tapasztalatokkal térvén haza 1857-ben megkegyelmezés következtében.
A családfa következő:
I. tábla.
Buthor Péter 1370–1411.; Antal. †; Tamás. †; Balás 1430. (Eczey Eszter.); János 1430.; Miklós 1430.; Gáspár 1430–1456. czímer szerző. (Sóky Margit.); Menyhért 1430.; Boldizsár 1430.; Márton 1504. (Kvassay Cecilia.); Venczel. †; László 1500.; Mihály.; György. † 1526.; Zsigmond. †; Eliás. †; Péter. †; János. †; István. †; György. †; János (Veliczay Anna.); György. Folyt. II. táblán.; Ráfael. Folyt. III. táblán.; Felix. Folyt. IV. táblán.; Mihály.; Miklós.; Mihály. †; András.; Miklós.; Miklós.; Mihály.; András.
II. Tábla.
György, ki az I. táblán. (Orecsni Dora.); János (Görögh Anna.); János.; Menyhért.; János. †; Gábor.;János (Szunyogh Zsófia.) Folyt. a köv. lapon.; Ádám.; Dávid.; Jónás.; Dávid.; Kristóf.; Sámuel.; Károly. †; József.; Károly. †; Kamilló.; Domokos.; Gyula.
János, ki az előbbi lapon. (Szunyogh Zsófia.); László. †; Kristóf.; Ádám.; István (Piacsek Kata.); Bálint. †; Lázár. †; Lajos. †; János.; Antal (Marsóvszky Krisztina.); István. †; Miklós (Ordódy Magdolna.); Károly. †; Ödön.; Venczel.; Dienes.; István.; Károly (Kvassay Anna.); Lajos.; Antal.; Miklós.; Flóri.; Ferencz.; Florian.; Alajos. Trencsín v. esküdt 1840.
III. tábla.
Ráfael, ki az I. táblán.; György.; Miklós.; András.; Márton. †; Zsigmond. †; Pál.; János. †; Ádám.1684. (Poturnay Kata.); Jónás.; János. †; Rafus.; Mihály.; Sándor. †; Ádám 1693. (Piacsek Kata.); József.; Ignácz. †; József. †; Jenő.; József (Tajnay Anna.); János. †; Miklós. † István. †; Tamás. †; I. Károly (Herdovics Magdolna.); Ádám. †; Imre. †; József. †; István. †; Antal (1. Hodossy Janka. 2. Marsóvszky Francziska); József; Károly. † 1857. (Vachtler Karolina.); Ferdinand.; Bernát volt követ † 1855.; Móricz.; Jusztin.; Ferdinand.; Eszter.; Jenő.
IV. tábla.
Felix, ki az I. táblán.; János.; Mihály.; Gáspár.; Ferencz.; Pál.; Mihály. †; György.; István. †; Gáspár.; István. †; Imre.; István.; Gáspár.; Istv. †; Gábor. †; Pál.; László. †; Imre. †; Zsigmond.; János.; István.; Gáspár.; Ferencz.; Károly.; Péter.; Imre.; László.; Gábor.; Pál. †; Sándor.; János. †; István.; György. †; Mihály. †; Imre. †; István. †; György.; József. †; Zsigmond.; György. †; Miklós.; Antal.; János. †; József. †; Zsigmond.; Gáspár Trencsín v. fősz.-bíró 1836. (Nováky Vilma.); András.; Kamilló.; Vilma.; András. †; Zsigmond. †; Bálint.; Miklós.; György. †; István. †; Dániel.; Pál. †; Pál.; Pál. †; András. †
Azonban e családfákat teljeseknek nem mondhatni, azokról a családnak több érdemes tagja, és a leányok, és hitves társak átalában lemaradvák, és meg ezeknél is sajnosabb az, hogy az évszámok hiányában kevésbbé tájékoztató.
Különösen nem találjuk, vagy részínt ki nem mutathatjuk a családfán a következő családtagokat:
Marsóvszky Józsefet, kit 1526-ban a mohácsi csata előtt II. Lajos király levéllel mint futárt külde Bécsbe.*
Engel Monumenta Ung. 197. 202.
Nemtudjuk a családfára illeszteni a következő nemzékrendi töredéket:
Marsovszky Gábor. (Rakóvszky Magdolna.); Klára (Etthre Gáborné.); László.; Gábor.; József. anyai örökségükben osztoznak 1743.; József. 1772.; Gábor.; Borbála. (Reviczky Gáborné.).
Nem találjuk a családfán a Nógrád megyei ágat, melyből M. Imrét 1684-ben Kékkőben találjuk, és ugyan azt azon évben a nemesi felkelők sorában, 1705-ben szintén a nemesi fölkelésre zsoldost állított. Ennek utódai valószínűleg Marsovszky Gábor, ki 1714-ben Nógrád vármegyei szolgabíró, 1725–1727-ig másod alispán; és ennek fiai lehettek azon Marsóvszky László és Gábor, kiket a Nógrád megyei 1755-ki nemesi összeírásban találunk; végre ezek közűl valamelyiknek fiai lehettek azon János és István, kik közűl az előbbi 1818-ban Nógrád megyei alszolgabíró volt; testvére István pedig előbb rozsnyói kanonok, majd királyi táblai ülnök, s nagyváradi olvasó kanonok, és végre a hétszemélyes tábla ülnöke, meghalt ugyan azon napon, midőn e legutóbbi méltóságra történt kineveztetéséről értesítetett; t. i. 1819. január 21-én kora 62. évében. Eltemettetett Pesten a Ferenczes-barátok sírboltjában.
Nem találjuk a családfákon Lajost, ki budai kerületi altartományi bíztos volt, 1760–1770-ben; ez utóbbi évben már jubilatus.
Györgyöt 1770-ben Csanád vármegye alispánját.
Miklóst, ki 1787-ben az árvai és lietavai uradalom kincstári ügyésze volt.
Józsefet 1810–1825-ben a m. kir. udvari kanczelláriánál fogalmazót.
Andrást az 1838. jan. 18-án kora 58. évében meghalt rozsnyói kanonokot.
S végre Lászlót, ki Csongrád megyétől 1809. jan. 19-én nyert nemesi bizonyítványát lakta helyén Krassó vármegyében 1819-ki oct. 4-én kihírdettette. Főbíró volt Krassó vármegyében, és 1848-ban a forradalom alatt a föllázadt oláhok által csaknem agyon üttetett. Gyermekei vannak. Ugyancsak Krassó megyében más György volt aljegyző, 1858-ban törvényszéki segéd Temesvárott, s ifjabb László segéd Lugoson.
E század elején Szatmár vármegyében is találunk e család tagjaira, a midőn Sályiban bírtokosúl íratnak, és ugyan akkor Marsovszky Sámuel Porcsalmán volt bírtokos.*
Szirmay Szatmár várm. II. 123–124.
