Mocsáry család.
Mocsáry család.
Végzetes sorsú család, melynek míg csaknem egyszerre tíz tagja a csatatéren ontja vérét, és ott szerez érdemeket; az alatt honn (1794–1811.) nevük megsemmisítésével, Mucs és Mucsány-ra eltorzításával, eredetük s nemességük valósága hozatik kétségbe a följebb leírt, gazdagabb, hason nevű család által. Lehet, hogy e család nem is igénylett vérséget a másik hason nevű családhoz; és noha származására vonatkozó oklevelei egy, akkortájban meghalt ügyvéd* irományai közt eltévedtek; és azok előttem ismeretlenek; mindazáltal hadi érdemeiket tekintve nagyon méltó, hogy emléküket e könyv megőrizze.
Néhai Diószeghy Józsefnél, mint a család a megye előtt 1794-ben tett reprotestatiójában panaszlá, és fölkutatásokat kéré.
A család czímerűl a következőt viselé: a paizs udvarában egy magyar vitéz áll, jobb kezében kivont kardja hegyén levágott törökfejet tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén vitéz, vagy oroszlán emelkedik ki, kivont kardhegyén törökfejjel.
A család ismert származási fája ez:
«» Sámuel lak. Szécsényben † 1790. tájban. (Gonda Erzse † 1806.); I. György szül. 1750. apr. 26. insurgens 1797. 1800–1809.; I. János elesett a csatatéren.; Ferencz haláláig katona.; Teréz szül. 1757–1803. (Gebhard Kerest.); III. János elesett a csatatéren,; N. rokkant vitéz.; II. György 28 évig katona, főhadnagy.; Lőrincz elesett Ried mellett.; Ignácz elesett Lipcsénél.; II. János insurgens, Győrnél sebet kap. (Paczolay N.); Pál 1805. insurgens, lóról esés miatt mh.; Károly a nádor ezredben tizedes.; Bora (Thury Pál.); Verona.
I. György, mint látjuk, három rendbeli nemesi fölkelésben vett részt; testvére I. János az Esterházy ezredben tiszt volt, és csatatéren esett el; ennek fia III. János a Császár-ezredben szolgált és szintén a harczmezőn esett el.
Ferencz, késő vénségeig a Lichtenstein ezredben vitézkedett, fia pedig az Ott nevű huszárezredben szolgált, míg végre mint rokkant vitéz, került haza.
I. Györgynek fiai 1. II. György az egész franczia háború-alatt a Császár-ezredben szolgált, és főhadnagy volt; 1804-ben a megye a m. kir. testőrséghez ajánlá. – 28 évi katonasága után Pécsett téli szálláson halt meg.
2. Lőrincz a Császár-ezredben mint tizedes a Rid város melletti ütközetben esett el. 1804-ben őt is m. kir. testőrségre ajánlá a megye, delisége miatt.
3. Ignácz, a Nádor-ezredben mint tizedes Lipcse alatt 1809-ben esett el, vitézségét Illésy tábornok is bizonyítá.
4. János az 1809-ki Nógrád megyei nemesi fölkelő seregben tizedes volt. Győrnél sebet kapván, haza bocsáttatott. Utóbb vadászaton véletlenül agyonlövetett.
5. Pál az 1805-ki nemesi fölkelő seregben tizedes, leesés folytán lova agyongázolá.
6. Károly a Nádor-ezredben volt tízedes.
Ugyan e család tagjai közűl voltak János 1810. 1815-ben a likavai kincstári uradalomban erdész, 1820-ban Máramarosban az Akna raoi kerületben számvevő tiszt. Ferencz ugyan csak a likavai kamarai uradalomban 1810–1815-ben igazgatósági írnok, 1820-ban kasznár. – Antal 1825-ben szintén a likavai uradalomban irnok. János 1844-ben a hradeki és likavai uradalomban erdész. György született 1779. aug. 19-én, 1856-ban mohorai plébános.
