Berkes család.
Czimere kék mezőben két szemközt álló oroszlán zöld ágat tartva, a paizs fölötti sisak koronájából szintén oroszlán emelkedik föl, ragadozásra kinyujtott első lábakkal*.
1710-ben kelt levelére nyomott pecséte szerint.
Az utolsó – kiben e család kihalt – Berkes András volt, előbb váczi plébános, 1701-dik évtől pedig váczi nagyprépost, heracli czimzetes püspök, és a hétszemélyes tábla ülnöke, Althán Mihály Frigyes és az előbbi püspököknek káptalani főhelyettese, a nevezett püspöknek kilencz évig teljes meghatalmazottja, jeles tanult és classicus müveltségü*, és az egyház dolgaiban fáradhatlan buzgalmu főpap, ki a püspöki megye isméti helyreállitásában Dvornikovics, Kollonics és Althan püspökökkel a legdúsabb sikerrel közreműködött. Meghalt 1729-ki márczius 29-kén*. Leánytestvére Berkes Anna Gelle Mihálynál volt férjnél, kitől született Gelle Ferencz és János sat.
Deserici Jos. Innoc. „Historia Episc. Dioec. et Civitatis Vaciensis“ 213. lap, hol ez van irva róla a b) alatti jegyzetben: „Usus ac fruitus sum (ugymond Deserici) benevolentia optimi Antistitis anno huius saeculi XXI. tum iam et praepositi et Cardinalis Friderici Com. ab. Althan, sufraganei, vicariique generalis. Profecto mirabar ex tempore fudisse metra, et integras Virgilii, Ovidiique paginas recitavisse sexagenarium. Postmodum senatui septemvirium curiae regiae accensus fuit.“ – Jelen volt a hires Onodi gyülésen is, hol a Turócz vármegyei követeknek agyonvagdalások alkalmával Rákóczy háta mögé vonult, mire Rákóczy igy biztatá: „Ne félj édes papom.“ – Deserici Jos. Innoc. „Historia Episc. Dioec. et Civitatis Vaciensis“ 221., 232., 236. l.
Deserici Jos. Innoc. „Historia Episc. Dioec. et Civitatis Vaciensis“ 239. l.
