Bornemisza család. (Borosjenei, berhidai és petrelini).
Bornemisza család. (Borosjenei, berhidai és petrelini).
A XVII. század közepén két egy testvér Bornemisza tünik föl, kiknek egyike Pál Bornemisza de Petrelin *, a másik László Bornemisza de Berhida* irá magát. Atyjok Bornemisza László borosjenei előnévvel iratik*, és Váradon lakott.
Mikola 29. 36. l.
Kazinczy Fer. Ered. Munkái. II. 376. Egyedül nevezi Berhidai-nak.
Szalárdy: Siralmas krónik. 93. s köv. l.
Bornemisza Pál 1633-ban jenői várkapitánynyá tétetett, hol midőn a lippai törököket megveré, ezek panaszán a fejedelem Rákóczy György kénytelen volt őt onnan elmozditani, azonban nemsokára e helyett udvari főkapitányává, majd mezei főgeneralissá tette, és sok szép jószággal is adományozá őt Rákóczy. Petrelint Belényes vidéken még Bethlen Gábortól kapta, több szép birtokkal, s Jenő vidékén is birt. Épen midőn Magyarországon táborozott Rákóczy, meghalt B. Pál Hernád-Németiben 1644-ki octob. 25-én, két heti betegség után. Tetemei Váradra vitetvén, 1645-diki junius 27-kén nagy pompával a főegyház falaiba takaríttattak*. Három leánya maradt: Zsuzsánna Kemény Boldizsárné*, Anna I. Apaffy Mihály fejedelemné*, és Kata* losonczi Bánffy Dienesné.
Szalárdy: Siralmas krónik. 186. l.
Kemény Önéletirása Szalay kiadáa 13. l.
Életet leirva Hölgyfutár 1851-ki 128. számában.
L. leveleit Családi Lapok 1856-ki 13. szám. és „Nők világa“ Divatlapban 1857-ki 41. számban 655. lapon közölve.
Pál testvérének Lászlónak egy leánya Anna Széki Teleky János jenői kapitány és zarándi főispán neje volt, és anyja a hires erdélyi kanczellár Teleky Mihálynak.
A fölebbieknek nemzékrendi kimutatása imez:
László; Pál jenei és udvari főkap. † 1644.; Zsuzsa (Kemény Boldizsár. † 1657.); Anna (Apaffy Mihály fejed.); Kata (Bánffy Dienesné); László; Anna (Teleky János)
Anna (Pál leánya) mily befolyásos szerepet vitt a török rabságból kiváltott és fejedelemmé lett férje Apaffy oldala mellett, és olykor mennyire védszelleme volt a gyenge Mihálynak, történeteinkből kivált a Béldi és Bánffy bukását tárgyazó történetekből tudhatjuk*. Meghalt 1688-ban.
Cserey Mih. Historiája 67. 77. s több. l.
