Bory család. (Bori és Borfői).
Eredete a XIII. századba fölvihető oklevelekkel. A család tudható törzse Márton, élt IV. Béla korában, és ennek tett szolgálatokat. Mártonnak fia Miklós IV. László király alatt Győr vára megvételében, melyet Ottokar cseh király elfoglalva tartott, vitézségét sebekkel pecsételte meg. Jelesül viselte magát ugyancsak Ottokár ellen Loa vára ostromában is, ugy a pártot ütő Mois és Ugron elleni csatákban; ezeket tekintetbe vévén – mint az oklevél szól – IV. László király őt a Hont várához tartozott, és attól elszakitott Bori nevü földdel ajándékozta meg Hont vármegyében 1275-ben.
Adatok hiányában a leszármazási kimutatásból csak egyes ágaknak néhány nemzedéken lejövő sarjadékait mutathatom fel.
A XV. század végétől kezdve mindjárt egy töredék-ágazat imez:
Bori Bory Imre (Korompai Nehémi Kata özvegy 1499.); György (Nyitra vármegyében); György.; Imre kihalt.; Gáspár magvaszak.; Zsófia †; Anna (kis-jáczi és rédeki Hruska Andrásné).
A XVI. század végén Bory Mihály tünik fel, ki 1590-ben osztozik Dalmady Gáspár- és Domaniky Jánossal. 1594-ben részt vett mint a Baka-bányai várőrség vezérlője Pálffy Miklós és Teuffenbach vezérlete alatt Nógrád vára megvételében, hol Alibég őt és Pogrányit névszerint hivta föl a föladási föltételek elfogadására. Ugyanazon évben a palánki törökkel Ibrahimmal kapott össze bizonyos foglyok kiváltása végett, minek kihivás lőn a vége. Pálffy a párbajt oly föltétellel engedé meg, hogy Ibrahim száznál több embert a párbaj helyére magával ne vigyen, minek ellenkezője történvén, a kitüzött határnapon párbaj helyett az összejövetel csak szóversenyzéssel telt el. – E Mihály 1595-ben adományt szerzett Hont vármegyei Varbókra. Nejét Nagy Borbálát Nagy Sebestyén leányát Siraky János inti meg jegy-ajándoka kezéhez vételére nézve. Fia István Zólyom vármegyei Domaniki részét, melyet a Domanikiaktól és Kéry Benedektől zálogban birt, viszont elzálogitá Bakó Ferencznek, s neje Kalauz Dorának és ennek első férjétől származott fiának Verebélyi Jánosnak 1619-ben. 1632-ben szentelt vitéz (eques auratus) volt, és Korponán lakott.
Istvánnal egy időben élt Bory Ferencz, Hont vármegyének 1622-ben szolgabirája.
Bory Judit 1631-ben Gyürky Benedek neje, 1633-ban már mint özvegy Horhy Tamástól zálogba vesz Alsó-Sipeken egy részbirtokot. Mint özvegy említtetik 1634-ben is. 1637-ben már szent Iványi Rafael neje volt, midőn az alsó-sipeki részjószág kibocsátása végett intetik meg Jelsith Horváth János neje Bálvándy Mária által. Meghalt 1642-ben. Első férjétől Gyürky Mária leánya, másodiktól sz. Iványi István születtek, kiknek nevekben is szerzett 1639-ben zálogban Palásthy Jánostól Keszi-Holczon részjószágot.
Ez időtájban bori Bory János tiltakozik testvére Tóbiás ellen, mivel ez zálogban birt kis-turi két telkét el akará cserélni Tury Ferenczczel.
Bory László leánya Ilona Szalatnyai része kiváltása iránt tesz lépéseket, mivel az Illyésházy István által csak zálogban biratott.
Bory Gábor Nagy-Csalomja miatt a Widffy örökösöket idézteti.
A XVII. század közepétől egy ágnak nemzékrende ez:
Bory György (Madách Magdolna); Mihály 1662–1667.; Erzse (Lestár Mátyás); János; István; Anna (Hamar Pálné); Ignácz; Lajos; Bora (Balczer Józsefné); Jakab 1662.
Ugy látszik e családfa élén álló Bory György az, ki fiával Mihálylyal Tegzes és Nemes-Borfőre adományt vesz, de a beiktatásnak ellentmond Lipthay György és István 1657-ben. Emlitett György tiltakozik 1662-ben borfői Bory Jánosnak leány-ági utódai ellen. Fentartja vételi jogát Cseri helység iránt. Azonban – ugy látszik – más Bory György az, ki nejével Duló Judittal 1663-ban ellentmond Baloghy Gáspár beiktatásának Felső-Cseriben.
A nemzékrenden álló Györgynek emlitett fia borfői Bory Mihály 1662-ben az országgyülés által a határvizsgáló bizottmány tagjává neveztetett ki. 1664-ben Vesselényi Ferencz nádor uradalmai kormányzója volt, és a moguntiai herczeg-érseknél járt követségben. 1665-ben Unyatinban adomány utján fi-ágra iktattatik be, de ellentmond Radosóczy István, és mások. 1667-ben mint Korpona várának kapitánya a bánya-városok felé toluló három ezernyi törököt megveri.
A családfán nem láthatni Bory Zsófiát Siraky Andrásnét 1652-ben, ki osztályos ügyben pöröl Bory János ellen.
Hasonlóan nincs a családfán Bory Gábor, ki 1705-ben Hont vármegye alispánja volt.
Egy másik töredék-családfa imez:
Bory István (Akács Mária); Gábor (Pinkay Zsófia); Anna Mária; Zsuzsa (Schevtsik Ágoston); Francziska.
Valószinüleg e családfán álló Gábor az, ki 1756-ban Hont vármegye esküdtje volt.
A család nagyobb része Hont, Nógrád és Zólyom vármegyében székel. Honban még Boriban is birtokosok.
Zólyom vármegyében Korponán e század elején élt Bory Ferencz, azon megye esküdtje. Jelenleg él fia Arnold.
Nógrád vármegyében egyik ágból Bory Ádám Petényben meghalt 1855-ben.
Szintén Nógrád vármegyében e század elején kezde hivataloskodni Bory Miklós; 1810-ben aljegyző, 1811–1818-ig főjegyző, innen itélő-mester, kir. táblai ülnök, végre Bécsben kanczelláriai referens és udvari tanácsos. Él özvegye báró Helembach Karolina, csill. ker. hölgy, és leánya Vilma.
Hont vármegyében él Bory János László volt táblabiró, kinek nejétől báró Vécsey Francziskától gyermekei: Pál 1836-tól 1839-ig Nógrád vármegye főszolgabirája, 1847-ben Hont vármegye országgyülési követe. 1850-ben Hont vármegyei cs. kir. főnök, utóbb ugyanaz Nógrád vármegyében 1853-ig. Jelenleg jószágán él. Elvált neje Osztroluczky Luiza. – Nővére Emilia Schwarz cs. kir. kapitány neje; a másik Holeczné volt.
A család czimere kék mezőben pánczélos kar kivont kardot, és annak hegyén törökfejet tartva. A paizs fölötti sisakon ugyanaz, és körüle hold és csillag ragyognak. Foszladék egy oldalról arany-kék, másikról ezüst-vörös.