Enyedy család.
Enyedy család.
Erdély több ilynevü egyént mutatott fel, kik közül néhány a XVI. és XVII. században az irodalmi pályán szerepelt. Enyedy György a superintendens latin hit-tani munkáján kivül magyar versekbe forditá le, s nyomatá ki 1577-ben Debreczenben „Gismunda Historia“-ját *.
Benkő József: Transylvania Gener. II. p. 355.
Egy századdal később Enyedy János kézdi-vásárhelyi helvét hitv. lelkész – ki külföldön is tanult, – latin munkáján kivül szintén Mennyei szó. Nagy-Várad 1657. és Isten igéretének felnyitott arany bányája. 1665. czimü magyar könyveket adott ki *.
Benkő József: Transylvania Gener. II. pag. 388.
Ugyanez időben Enyedy Sámuel, ki Utrechtben is tanult, – Enyeden tanár latinul adott ki könyveket. E két utóbbi előtt élt pedig – ugy látszik –
Enyedy Pál, kinek „Erdély veszedelméről irt éneke“ czimü krónikája maradt fel *.
Gr. Mikó Imre Erdélyi történelmi tár. I. 169. s köv. lapon kiadva.
Mindezeknek azonban valamint eredetökről, ugy nemességökről is semmit sem tudunk; valamint arról sem: voltak e, s mily családi összeköttetésben az alább következőknek őseikkel?
Doboka vármegyében 1702-ben M. Derzsei birtokosnak és sóhaszonban részesültnek iratik az Enyedy család *.
Hodor: Doboka várm. 73.
Benedeki Enyedy Sámuel kolosvári polgár és órás 1767-ben latinul a Kör négyszögitéséről irt és nyomatott ki értekezést *.
Benkő József: Transylvania gen. II. 473.
Vonyaczki Enyedy Sámuel 1794-ben Kővár vidék alkapitánya volt.
Enyedy László – előnév használata nélkül – 1815-ben gubernialis titoknokul és levéltári igazgatóul olvastatik. És tán ennek fia azon Enyedy László, ki 1847-ben szintén a kormányszéknél fogalmazó volt.
Ezeken fölül egy sereg Enyedyt látunk Erdélyben kormányszéki kisebb, és városi hivatalokban az 1794–1847-ki időközben; és köztök Szathmári előnevü Enyedy is feltünik, kik közül Sándor mérnök (1847-ben).
Elegendő adatok hiányában azt sem mondhatni meg, valjon az előszámláltak közül melyiknek ősei közül volt azon Cserey által medgyesi szásznak irt Enyedy Gál, ki 1679-ben Béldi Pál ellenében szintén a török portára küldetett *.
Cserey Mihály Historiája 109. l.
