I. Gábor (I. Kristófnak fia) az 1647-ki országgyülésen az Ausztriától visszaváltandó városok ügyében küldöttségi tag. Kincstári elnök és fő-ajtónálló-mester volt . Első neje Pálffy Mária, a második Amade Judit volt. Az első leánya Mária Lippay Jánosné. A másodiktól Borbála gr. Czobor Ádámné 1669-ben , Sándor, II. Kristóf és György. Ezek közül
Most emlitett György született 1645-ben. Rákóczy pártjától Leopold hűségére tért 1684-ben Pozsonyban Lothringi Károly és Abele Kristóf királyi biztosok előtt. Árva, Bars, Sáros és Varasd főispánja, főtárnokmester, majd országbiró volt . Ő szerzé Galgóczot. Meghalt 1714-ben. Első neje Rákóczy Erzsébet előbb Erdődy Ádám özvegye, második neje orbovai Jakusich Terézia, utóbb Zichy Ádámhoz ment nőül. Gyermeke egytől sem maradt.
II. Kristóf 1681-ben korona-őr, kincstári elnök, majd tárnokmester lőn. Meghalt 1704-ben. Nejétől Pálffy Zsuzsannától gyermekei következők:
1) László-Ádám nyitrai püspök és kanczellár volt 1707–1720-ban.
2) Gábor-Antal szül. 1684-ki sept. 27-én. Egri püspök lőn 1715-ben. Meghalt 1744-ki sept. 26-án .
3) József fiatal korában halt meg 1722-ben. Gróf Berényi Teréztől két leánya maradt. Egyik Jozefa gróf Erdődy Antalné.
4) Imre a szávai vidék parancsnoka volt.
5) Katalin először Draskovich Péterné, másodszor Marsininé.
6) Terézia gróf Zichy Imrené.
7) György Leopold 1732-ben már Bars vármegyei főispán, cs. kir. val. belső titkos tanácsos, cs. kir. kamarás, ezredes, m. kir. udv. helytartósági tanácsos, kincstári elnök, korona-őr, a Thurzó család Árva és Lietavai uradalmak kormányzója . 1748-ban országbiró, s egyszersmind az arany gyapjas-rend vitéze. Harczolt a francziák ellen, és sebeket kapott. Meghalt 1758-ban. Neje herczeg Esterházy Pál nádornak leánya Terézia, kitől gyermekei következők:
a) József 1779-ben iktattatott be Hont megye főispáni helyettességi hivatalába . 1810-ben már Nyitra vármegye főispánja, sz. István-rend nagykeresztese, és fő-asztalnok-mester.
b) Antal 1760-ban Árva vármegye főispánja, cs. kir. kamarás és tábornok.
c) Kristóf. d) Dániel. e) Mária-Jozefa.
f) Nep. János 1760-ban már cs. kir. kamarás, val. belső titk. és m. kir. udv. helytartósági és kamarai tanácsos, Zólyom vármegye főispánja. 1770-ben sz. István-rend középkeresztese. 1789-ben pedig főkomornok-mester.
Igy jött le a család a mult század végeig.
Azokon kivül, kik a családfán állanak, emlitenünk kell Lászlót, kit 1770-ben a báni helytartóság tanácsosául, cs. kir. kamarásul, és 1789-ben kőrösi főispánul olvasunk.
Sándor 1789-ben (tán I. Lászlónak fia) cs. kir. kamarás, Varasd val. főispánja, és tábornok; és másik
Sándor 1810-ben Varasd megye administratora.
A mai nemzedék két fővonalon áll. Az idősb vonal ismét idősb és ifjabb ágazatra oszlik, mint a táblázatokon látni fogjuk.
Ered Miklóstól, kinek testvérétől Jánostól a bántól az ifjabb ágazat származik:
Miklós cs. kir. kam. † 1833.; Borbála szül. 1793. csillagker. és palota-hölgy. (gr. Wrbna Jenő özvegye); Kajetán szül. 1795. † 1856. cs. kir. kam. (b. Lerchenfeld Ernesztina); Mária sz. 1819; Francziska sz. 1821. csillagker. és p.-h. (b. Leuprechting Károly kir. bajor kamarás); Karolina sz. 1823. (Pallavicini Ipoly Marquis); Eugenia sz. 1826. csill.-ker. és p.-h. (gr. Festetich György); Ferencz Xav. szül. 1830. jan. 9. cs. kir. kam. (gr. Oberndorff Ilona 1853-tól); Zsófia sz. 1835; Ernesztine sz. 1837; Imre szül. 1854. , Tamás szül. 1855.
Ez ág birja a galgóczi és pöstyéni majoratusi uradalmat, továbbá a monyorókeréki, jánosházi, nagy-somlyói és vépi uradalmat Magyarországban, és Lyublaniczát, Obereszt és Galdoppot Horvátországban.
Ered Jánostól, a horvátországi bántól.
N. N.; Péter szül. 1771. (gr. Niczky Anna) † 1837.; N. N.; Zsigmond sz. 1775. † 1815. (gr. Festetich Mária † 1837.); Zsuzsa sz. 1782.; Károly sz. 1793. † 1841. varasdi főispán. (gróf Harbuval Chamare Henriette); Nep. János szül. 1794. varasdi főisp. és horvátorsz. törv.-széki ülnök. (gróf Raczinszka Teréz); Antal sz. 1797. cs. k. kam. (báró Lo Presti Luiza); Amália sz. 1800. csill-k. és p.-h. (gróf Pálffy János táborn.); Mária szül. 1804. (b. Badenfeld Károly); Laura sz. 1840.; Inka sz. 1845.; Nep. János sz. 1847.; Szidonia szül. 1819. (Rubido Antal ügyvéd); György sz. 1823.; Alexandrina szül. 1829. (b. Kulmer Fridrik); Gizella szül. 1835.; Sándor-Lajos szül. 1804. cs. kir. kam. (gr. Batthyány Strattman Leopoldina); Kamilla szül. 1811. (gr. Hoyos Antal); Emma-Malvina szül. 1813.
Ez ágazat bir a Vépi és Császárvári uradalomban, ugy Ebergény és Drecsiczloveczben.
Az e táblázaton láthatók közül Nep. János (szül. 1794-ben) a m. miniszterium alatt fiumei kormányzó volt. A magyar ügynek Horvátországban elhatározott védője, s latin nyelven kitünő szónok. – Elmozdittatván a varasdi főispáni hivataltól, mely családjánál örökös volt – visszahelyezését az országgyülés sürgeté. – Unoka-testvére
Sándor (szül. 1804.) az 1840. és 1844-ki országgyülésen ellenzéki szónok. Utóbb visszavonult. A forradalmi második miniszteriumban külügyi miniszterül volt kijelölve.
Gróf Erdődy Lajostól származik le; táblázata következő:
György szül. 1785. jun. 17. cs. kir. val. b. titk. tan. és kamarás. (gr. Aspremont Mária Gobertina); Agatha szül. 1808. csill.-k és p.-h. (gr. Széchenyi János); Francziska szül. 1812. csill.-k és p.-h. (b. Skrebensky Fülöp); István szül. 1813. cs. k. kam. (b Müller-Hoernstein Jusztina) † 1845.; Mária sz. 1817. (gr. Wolkenstein Trostburg); Lajos sz. 1814. (Reimann Janka); Károly szül. 1816. (gr. Kolowrat Julianna); Francziska szül. 1842.; György sz. 1843.; Janka sz. 1846.; Rudolf sz. 1846.; Julia 1847.; István 1848.; Valeria sz. 1850.; Ferencz sz. 1853.; Janka szül. 1835. (gr. Batthyány Zsigmond); László szül. 1837. huszárhadnagy.; Henriette szül. 1838. (gr. Batthyány Károlyné); Agatha sz. 1839.; Fánni sz. 1841.; Ferencz sz. 1842.; Gyula sz. 1845.
Ez ágazaton, – mely Györgynek neje gr. Aspremont Mária Gobertina után a Ledniczi, Onodi, Szerencsi, Borsi és Makoviczai uradalmakban örökösödött, – ezen nevezett anyjok, s illetőleg nagyanyjokról majd minden család-tag a Gobert és Gobertina keresztnevet melléknevül viseli.
A családfa élén álló György neje birtokán kivül felét birja a monyorókeréki uradalomnak. Ő volt 1848-ig Varasd megye örökös és valóságos főispánja, cs. kir. kamarás, és val. b. titk. tanácsos, a máltai rend és a bajor polgári érdem-rend lovagja. Fiai:
István a vörösvári uradalmat birja.
Károly Monoszlót, Szellint és Kuttinát Horvátországban birja.
A család – mint már emlittetett – I. Ferdinand által a „nagyságos“ zászlósok sorába emeltetett. 1580-ban a „monyorókeréki“ előnév mellett nyerte ujabb megbővitett czimerét . 1607-ben I. Tamás nyeré a család részére a Varasd megyei örökös főispánságot, és azon idő óta a család minden tagja „Monoszló örökös urául, és Varasd vármegye örökös főispánjául, Varasd vára és városa örökös kapitányaul“ iratott .
A család megbővitett grófi czimere – mint fölebb a metszvény mutatja, – négyfelé osztott paizs. Az első vörös (néhol arany) mezőben egy koronás fekete egyfejü sas kiterjesztett szárnyakkal látható. A második és harmadik kék mezőben viz-szintesen két ezüst csikolat hullámzik át; közte két arany csillag ragyog. A negyedik vörös (néhol arany) mezőben négyszögletü kövekből épült várfal, és azon rovátkos torony látható. A paizs közepét egy kisebb paizs foglalja el, mely kék mezőben az ősi czimert: a félkerékből kiemelkedő szarvast mutatja. Az egész paizst grófi korona födi, és azon ismét három koronás sisak áll; ezek közül jobbról az elsőnek tetején pánczélos kar pallóst villogtat; a másodikon az egyfejü koronás fekete sas látható; a harmadik tetején pánczélos kar egy fehér-vörös zászlót lobogtat. Foszladék jobbról arany-vörös, balról ezüst-kék . – Ugyanez czimere Varasd vármegyének is.