Halmágyi család. (Szilágy-Somlyói).
Hazája Kraszna vármegye, hol jelenleg is virágzik.
Már a XVII. század elején él közülök Halmágyi István, egykor Mihály oláh vajda udvarnoka, de kit odahagyva 1603-ban 50 lovassal Székely Mózes táborába ment, és 500 önkénytesből álló csapatot vezénylett; ugyanez évben Radulhoz követségben is járt. Utóbb – ugy látszik – ismét Radul vajda embere lőn, mert ez küldé őt 1605-ben néhány bojárjával követségben Bocskayhoz.
1686-ban Halmágyi János Sz.-Somlyón a várkapitánynak Olasz Ferencznek iró-deákja, kihez Bagossy László Sz.-Jóbról levelet irt.
A mult század közepén él a családból Halmágyi Ferencz, ki az Érmellékre házasodik, elvevén ott bernátfalvi Bernáth István leányát Sárát, s a következő családfát alapitja.
Ferencz Közép-Szolnok alisp. 1769. (Bernáth Sára); N (Vitézné); László Közép-Szolnok alisp. 1788. † 1811. (Zalakapócsi Domokos Mária) Lásd folyt. a köv. lapon.; N. (Szilágyiné);
László ki az előbbi lapon. Közép-Szolnok alisp. 1788. † 1811. (Zalakapócsi Domokos Mária); Eszter (Vincze Pál); Lajos † 1840. (Illosvay Teréz); Czeczilia (Décsey Ferencz); Klára (Kőv. Dancs Dienes; Teréz (Becsky József); Livia (Kővér László); Rozália (Fényes Lajos); Zsuzsánna (Vámosy Károly); Ferencz †; Karolina (Bernáth József)
A családfa törzsének Ferencznek, ki Közép-Szolnok vármegye első alispánja volt, – fia László szintén azon megye alispánja 1788-ban. Az 1790-ki magyarországi hongyülésre megyéjéből követ, egyszersmind megbizottja, hogy ott a partiumnak Magyarországhoz csatolásán működjék. Végre kerületi táblai ülnök Debreczenben. Meghalt 1811-ben. Nyolcz gyermeke közt egyetlen fia Lajos († 1840.) nejétől Illosvay Teréztől hagy ismét fi-utódot Ferenczben, ki azonban ez ágat sirba vitte.
A másik ág Somlyón Halmágyi másik Lászlónak Szolga Borbálától való László, Miklós és Róza gyermekeiben él.
Ez utóbbi ágból volt István is, 1814-ben Kraszna vármegye fiók-törvényszéki ülnöke, és alszolgabirája.
A család reform. vallásu.
Czimerük: három búza-kalászt tartó kar.