Harsány család. (Sárospataki és kis-harsányi).
Erdély és Magyarországban kiterjedve; ez utóbbi Magyarországból szakadt, s lehet hogy az előbb emlitettekkel is vérséges viszonyban áll, de arról bővebb adatok nélkül bizonyost nem állithatunk.
A család ismert törzse kis-harsányi Literati Mihály a kis-harsányi (Baranya megyében?) határon egy hársfa mellett nehányad magával egy portyázó török csapatra bukkanván, az azt vezénylő agát levágta, s fejét a magyar táborba vitte, a miért Mátyás királytól 1467-ben „Michael Literati de Sárospatak et Kis-Harsány“ királyi adományt nyert Kis-Harsányra, és – mint iratik – innen van a család czimerében a vért kék udvarában egy magyar mentés bajnok, jobb kezében kivont kardot, bal kezében levágott törökfejet tartva; ugyanez alak nől ki a vért fölötti sisak koronájából is, mint a metszvény ábrázolja.
A család leszármazása I. Mihálytól kezdve következőleg * jó le:
Hodor K. ur szives közleménye.
Mihály Literatus de S.-Patak et Kis-Harsány. 1467.; I. Tamás; Benedek; I. István; II. Tamás; Jakab † ; II. István; András; II. Mihály †; Miklós †; II. János; Ferencz †; I. János (Szentmártoni Bora 1716.); Zsigmond; III. István; III. Mihály †; György; II. János (Kabos Mária); József (Hatfaludy l.); III. János †; Zsigmond; Mária (Bakó Márton); III. János 1760. (Vásárhelyi Sára); Sára (Lészai Sándor); IV. János † 1819. (Dobokai Francziska); Borbála (Szacsvai Zsigmond)
A családfán látható I. János ezredes 1716-ban Erdélybe házasodván, feleségül vette Szentmártoni Borbálát, kivel kapja az Alsó-Fejér megyei Sárdi és az e körül fekvő jószágok egy részét, – és következőleg ugyancsak Sárdon a Semsei, Szőcs, Adorján, Borza és Bohos jogokat, – mely családok kihaláshoz közeledtek, – örök áron megvásárolván, azokra III. Károly királytól 1718-ki jul. 24-én királyi beleegyezést nyert. Igy származott be Erdélybe a Harsányi család ezen I. János által, kinek utódai házasság útján a Récsei, Tisza, Kabos, Veér, Buda, Szeredai és más családokkal is összeköttetésbe jövén, Erdély több megyéjében és Magyarországon is Tisza-Füreden birtokos leve.
A táblázaton állók közül emlitendők még Jakab, ki I. Apaffy Mihálynak gyermekkori oktatója volt, a török nyelvet beszélte, és 1651-ben a brandeburgi fejedelemhez menvén, ott mint tanácsos * még 1676-ban életben volt.
Bethlen Miklós Önéletirása. Kiadta Szalay L. I. köt. 423. 1.
Hogy a följebbi családfa nem teljes, mutatja az, hogy azon többek a következők sem találhatók:
Az erdélyi ágból: Harsányi Cal. József előbb főjegyző, 1771-ben kir. pénztárnok Küküllő vármegyében stb.; Sámuel ennek testvér-öcscse előbb kir. testőr, 1785-ben gubernialis hivatalnok. 1809-ik év körül az erdélyi kir. tábla val. ülnöke. Francziából magyarra forditá és kiadá „D’Arnaud meséit.“ Nejével Véer Annával gyermeket semmi nem nemzett.
1771-ben leljük harsányi és m.-bényei Harsányi Lászlót Küküllő vármegye ülnökeül.
1796-ban kis-harsányi Harsányi Ferencz Alsó-Fejér vármegyében adó-rovó biztos.
Mózses ugyanott irnok.
1796-ban H. József Doboka vármegye levéltárnoka, majd szolgabirája 1796–1809-ig. Lakott Hid-Almáson. 1810–1813-ban Arendae regiae Perceptor volt. Ez vagy másik József az, kinek neje Diószeghy leány, kitől leányai: Zsuzsa † 1819. és Mária.
Nincs a családfán Harsányi Benedek sem, valószinüleg II. Jánosnak testvére, – 1790-ben már csak özvegye Biró Kata él.
A családfán álló IV. János az erdélyi tartományi főszámoltató hivatalnál ingrossista volt; meghalt 1819-ben mint rationum consultor. Benne az erdélyi ágazat fi-ágon kihalt, egyetlen leánya Erdélyben a Harsányi család utolsó sarjadéka Borbála Szacsvai Zsigmondné.
