Jábróczky család. (Jabródi.)
Dalmácziából eredt, és onnan Magyarországba a Szepességbe származott. Jábróczky Lajosnak fia Benedek állitólag Zsigmond királytól Pozsonyban 1411-ben (in festo ded. S. Michaelis Archangeli) nemességet és czimert nyert érdemeiért, mert – ugymond a czimeres levél – nevezett Lajosnak egyik fia Albert mint kir. testőrségi kapitány Nikápolynál küzdött a király mellett, és ott esett el, Benedek pedig, ki kir. udvarnok volt, Siklóson együtt szenvedett a királlyal fogságot. E czimeres levelet Jábróczky Jób, Dániel és Ádám testvérek kérésére a szepesi káptalan «»163S-ben sz. Sebestyén és Fábián napján átirá, és az átirásnál bizonyitá, hogy nevezett testvéreknek atyjok idősb Ádám, ennek atyja Sandrin, ennek Osvald, ennek Demeter, ennek Jónás, ennek Bernád, ennek Kálmán; ennek Gothard, ennek Benedek a czimerszerzők egyike volt.
Nevezett három testvérek 1653-ban Szepes vármegyétől nemességekről bizonyitványt nyertek.
A három testvér ketteje Jób és Dániel Magyarországban maradt, és a magyarországi ágat alapiták, mely Abauj megyében székel, és melyből
Jabróczky Pál 1766–1773-ban a s.-pataki jesuiták Perjele volt. Továbbá
Jabróczky András 1787-ben diósgyőri kamarai ügyész.
Jabróczky Norbert a szepesi kamaránál tanácsos és kir. ügyi aligazgató 1770-ben.
Jabróczky Gábornak nejétől Semsey Katalintól leánya Mária, járdánházi Kovács János kamarai igazgató neje, meghalt Nagy-Váradon 1793-ki junius 18-án.
A nevezett testvérek harmadika Ádám Erdélybe szakadt, és mint ilyen 1693-ban gróf Csáky István szepesi főispántól arról kap bizonyitványt, hogy ő és családja valóságos nemesnek ismertetik, de hogy a család elszegényedvén, Késmárka vonta magát, továbbá arról is bizonyit, hogy testvér-atyafia Jóbnak és Dánielnak és fia idősb Ádámnak, kit a Tökölyiek 1681-ben lefejeztek.
Ezen idősb Ádám már 1601-ben Tököly István udvari főkapitánya volt; és az emlitett évben a gersei Pethőknek 2000 magyar forint fizetésére kötelezé magát, mert Pethő Ferenczet megsebzé.
A család ezen okmányait, ugymint az 1411-ki armalisnak a szepesi káptalan által vett 1632-ik évi transsumptumát, az 1653-ki szepesmegyei nemesi bizonyitványt, az 1601-ki sebzési dijról a Pethő családdal kötött egyesség-levelet, Csáky István 1693-ki bizonyitványát mind eredetiben Kis János Nagy-Idán 1735-ben kelt elismervénye szerint Jábróczky Gáborné Szereday Bora részére Erdélybe bevitte.
És ezek után már az emlitett okmányok nyomán, az erdélyi ágat, illetőleg pedig Hodor K. „Doboka vármegye esmértetésében“ tett közlése szerint lássuk a család nemzékrendét:
Lajos; Benedek. 1398. 1411.; Albert 1391.; Gothard; Kálmán; Bernád.; Jónás.; Demeter; Osvald; Sandrin.; Ádám 1601. udv. főkapit. † 1681.; Jób. 1632–53.; Dániel. 1632–53.; II. Ádám 1632–1693. Erdélybe megy. (Kapy Erzse.); Lásd folyt. a köv. lapon
II. Ádám ki az előbbi lapon.1632. 1693. Erdélybe megy. (Kapy Erzse); I. Gábor † 1735. táján (Szereday Bora); Kata. (b. Dujardin József); II. Gábor 1790.; Mihály 1702. (Kapy Erzse); János 1771.; Zsigmond 1771.; Antal † 1823. (gr. Lázár Johanna); Zsuzsanna (Keczeli Mih.)
Gábornak fiai közül Mihály 1702-ben birtokos Doboka vármegyei Sz.-Miklóson, hol a só-jövedelemben is részes volt. Korán elhalt, mert alattvalói meggyilkolták. Özvegyét b. Apor István kincstárnok vette el.
Zsigmond a Doboka megyei főitélőszéknek számfeletti birája 1771-ben.
János szintén ugyanaz 1771-ben, és egyszersmind B.-Szolnok vármegye fő s rendes táblabirája. Mindkettő ága kihalt.
II. Gábor 1790-ben kir. hivatalos volt az erdélyi országgyülésen. Ennek fia Antal az erdélyi ágnak utolsó férfi-ivadéka 1823-ban halt meg. Nejétől gr. Lázár Johannától leánya Zsuzsanna Keczeli Mihályné.
A család czimere az emlitett armalis levél leirása szerint vizirányosan kétfelé osztott paizs, az alsó osztály arany, a felső ezüst; az alsó osztályból gúla gyanánt egy vérszinü vörös szikla emelkedik egészen az ezüst osztályig föl, és azon fészkében ülő, s három fiát melle vérével tápláló pellikán látszik, szétterjesztett szárnyakkal. A paizs fölött két rostélyos sisak áll, melyek közül a jobb oldalinak koronáján kettős kereszt vérrel befecskendezve látható a baloldalinak koronájából pedig természetes szinű, kettősfarku oroszlán emelkedik ki, első jobblábában levágott törökfejet, a balban pedig véres csákányt tart.