Ugocsa vármegye régi nemes családa, mely a Szirmay családdal közös törzsből eredt, és mely már – ugy látszik – még a XVI. század folytán kihalt. Ugocsa megyében Sásvár helység volt ősi fészke a családnak.
A XIV. század elején élt Istvántól oklevelek nyomán ilyen családfa alakúlt:
István; Miklós; Péter 1374. 1406.; Pál 1406.; Imre 1409.; Miklós 1470.; Illés 1416. Ugocsai alispán (Ilona); Tamás 1438.; Egyed 1428.; Miklós 1428.; György vagy Gergely 1481.; Miklós 1466. 1481.; Ilona; Imre 1450.; Tamás 1460.
Péter ágán Illés 1416-ban Ugocsa vármegye alispánja ennek végrendelete 1466. évről említi nejét Ilonát, Mayad (?) Jánosnak, az Albert fiának leányát. Fia Miklós birt Szatmár megyében Derzsen, Hodászon és Kántor Jánosiban 1460-ban nyert adomány erejénél fogva.
Nincsenek a táblázaton György, ki 1323-ban P. Darócz ügyében tanúskodott.
Jakab, ki Lengyelnek is neveztetett, és 1442-ben Ugocsa vármegye alispánja volt.
Chrisogon, ki 1507-ben Forgolány Istvánt perbe idéztette.
János, ki 1514-ben több nemessel az Ugocsa megyei főispán ellen lép föl; és 1516-ban sásvári Veres Gergely ellen perel.
János és fia Ferencz, mint I. Ferdinand hívei elveszték Szárazberki és símai jószágukat Szatmár vármegyében, és azt 1536-ban I. János király Mikolay Ferencznek adományozta.
1567-ben Ferencznek leánya Katalin előbb Nagy-Váthy Jánosné, utóbb Zerdahelyi Euz János neje eladta Szárazberki részét.
1587-ben Borbála, Katalin perlekednek János ellen, 1590-ben egyezség utján szerződésre lépnek. Valószinűleg bennök a Sásváry család elenyészett.
Meg kell még említenünk, hogy Illés és Miklós 1446-ban Sásváron uj adomány mellett beiktattak.
Végre e család ivadékának és pedig Sásvári Jánosnak tartatik azon Sásvári basa, ki e néven a XVI. század közepén hazánk történetében gyakran elé fordúl.