Stáhly család.
Stáhly család.
Jeles orvosokat termett család, mely a XVII. század végén Donau-Echingenből szakadt hazánkba. Az első meg települő Stáhl I. György volt, ennek fia II. György mindketten orvosok Pesten, ennek fia III. György Pesten 1755-ben született. Bécsben végezvén tanúlmányait, a Stein nevű ezredben nyert alkalmazást, mint orvos, később a gumpendorfi katonai növeldében müködvén, boncztani remek készletei által Brambilla protomedicus figyelmét vonta magára, és csak hamar a József Akademiánál a boncztan tanárává lőn, azonban vissza vágyva hazájába, a pesti Egyetemhez a sebészet tanárának kineveztetett. Majd a fölkelő nemes sereg tábori fő orvosi állomására méltattatott, és e téren szerzett érdemeinél fogva 1797-ben I. Ferencz király által Stáhly néven magyar nemességre emeltetett. * És akkor kapta a czimert, mely – mint itt látható – az orvosi jelvényeken kívül, egy lovas felkelő nemes vitézt is ábrázol. A czimer paizs t. i. vízirányos vörös szelemen által, melyen két arany csillag között arany nap látható, két udvarra oszlik, a felső kék udvarban jobbról balra rézsutos ezüst szelemen botra tekerődző kigyót mutat; az alsó ezüst udvarban fakó paripán vörös nyereg takaró felett kék magyar ruhás, prémes kalpagú, magyar felkelő nemes vitéz nyargal, jobbjában kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából arany grif emelkedik ki, első jobb lábával botot, melyre kigyó tekerődzik, tartva. Foszladék jobbról ezüstkék, balról aranyvörös. *
Collec herald. és Adami Scuta gentil. tomo XI.
Adami Scuta gentil tomo. XI.
A nemesi fölkelés ideje után a franczia háború alatt ragályos betegségek dühöngvén, főleg a katonai kórházak nehányában, felsőbb meghagyás folytán ezek megvizsgalása és teendő czélszerű orvosi intézkedések végett Zárába, Raguzába, Zengbe, Fiumébe, Triesztbe utazott, mely szokatlan s roppant fáradtsággal összekötött utazásának áldozata lőn, lebetegedvén 1802. oct. 2-án kora 47. évében Pesten meghalt. Nejétől Treutner leánytól két gyermeke maradt: Ignácz és Luiza Tarnóczy Jánosné; kinek egyik leánya Ida ismert jeles tudósunk Toldy Ferencz hitestársa volt.
Ignácz szül. 1786-ban, s ősei nyomdokán szintén az orvosi pályára szentelte magát. Már 23 éves korában a pesti egyetemnél a boncztan tanára volt. Innen a m. kir. udv. helytartó tanács tanácsosává, országos főorvossá, 1848-ban pedig tábori egészségügyi osztályfőnökké neveztetett ki. Több rendbeli érdemeiért a III. oszt. vaskorona renddel és egy würtembergi diszrenddel tüntettetett ki. Meghalt 1849. april. 28-án Budán kora 63. évében. Két fia maradt: IV. György és Ferencz.
IV. György szül. 1810-ben; szintén az orvosi pályát választá, és 23 éves korában Fejérvármegye főorvosa lőn. Meghalt legszebb férfiui korának 36. évében, 1846-ban. Nejétől Gärtner Klárától, ki 1856-ban halt meg, három gyermeke maradt: Mária kisfaludi Lipthay Kornélné, György és Ignácz.
Ferencz (szül. 1812.) katonai pályára lépett, s előbb a Nádor, utóbb a Haller huszárezredben őrnagy, a katonai érdemrend tulajdonosa volt. Meghalt 1862-ben magtalanúl.
A családfa következő:
I. György orvos dr. 1720.; II. György orvos dr. 1750.; N. leány (Orosházi Kúnné); III. György sz. 1755. † 1802. orvos dr. (Treutner N.); N. (Schifkovich); Ignácz sz. 1786. † 1849. helyt. tanács orsz. főorvos.; Luiza (Tarnóczy János); Klára 1863.; Ida † (Toldy Fer.); IV. György sz. 1810. † 1846. Fejér m. főorvos (Gärtner Klára † 1856.); Ferencz sz. 1812. † 1862. őrnagy; Mária sz. 1834. (Kisf. Lipthay Kornél); V. György sz. 1836.; II. Ignácz sz. 1838.; Margit sz. 1858.; Fülöp sz. 1862.
