b) III. Jób ága.
b) III. Jób ága.
III. Jób szintén Árva vármegyénél kezdett hívataloskodni, már 1683. előtt alispán volt, 1684. és 1686-ban mint első alispán megerősítetett, sőt azt haláláig viselte. A családi levéltár szerint 1685. máj. 3-án Beszterczén kelt levélben őt (mint alispánt) Caraffa tábornok Tökölyvel folytatott levelezéssel gyanúsítván, figyelmezteti, hagyna fel az udvar elleni törekvésekkel, minthogy azok fejvesztéssel járnak. Azon évi jul. 31-én pedig I. Leopold Eszeterházy Pál nádort elutasítja, miszerint Zmeskal Jób árvai alispán ellen Abaffy Sándor letartóztatása, s egyéb sérelmek, úgy Novák Simon cs. k. postalegénynek kivégeztetése, és a Sziléziai forrongás szítása miatt biróilag járjon el. Meghalt 1723-ban kora 69 évében. Nejétől gradeczi Stansith Horváth Évától három fia volt, ezekből IV. György és II. Imre két ágat terjesztettek, mint a II. és III. táblán látható.
IV. György 1751-ben Árva megye törvényszékének elnökévé választatott. Meghalt 1757. aug. 3-án. Fia IV. Jób fiatal korában Árva vármegye főjegyzője, 1772-ben másod alispánja volt. Meghalt 1778-ban. *A táblán látható több gyermeke közűl csak Mátyást említjük meg, mint ki családját tovább terjeszté. Ez Arva megyének szolgabirája, utóbb pénztárnoka volt. Hat gyermeke közűl fia VI. Jób (szül. 1778. aug. 21. Lestyinben) e század első negyedében Árva vármegye főszolgabirája, 1825-ben országgyűlési követe volt. Meghalt 1855. ápr. 30-án kora 77. évében Losonczon, eltemettetett Mucsinyban a szántói Szabó család sírkertjében. Nejétől Tihanyi Máriától a táblán látható gyermekei közűl Elek (lak. Lestinén) 1848. előtt Árva várm. szolgabirája, 1861-ben főpénztárnoka, testvére Péter (lak. Lestinén) 1848. előtt és 1861-ben Árva megye főűgyésze volt.
Egy könyvet is adott ki „Jób keresztyén gyötrelmeiről“, mely 1770. Pozsonyban tót nyelven jelent meg.
II. Imre (szül. 1677.) Rákóczy II. Ferencz részén állott. Róla beszélik, hogy a thurdosini nagy templomba lóháton menvén az isteni tisztelet alatt, ezért 25 tallér birságra itéltetett. Több gyermeke közűl csak VII. Jób ága él máig. Ez 1722–26. a pápai Collegiumban tanulván, és 1726-ban ügyvédi vizsgát tévén, Győr városába telepedett, és nőűl vévén ostfi-asszonyfai Ostffy Zsuzsannát, ezzel terjedelmes birtokhoz jutott és a Zmeskal család Győr és Vas megyei ágát alapítá. Több gyermeke közűl Lajos dukai Takács Évát vévén nőűl, egyik fia József, huszár főhadnagy, az árvai Zmeskal rokonok közé házasodott; és míg testvére Dániel a Vas megyei ágnak terjesztője lett, tőle a győri ág származott. Gyermekei közűl a) István 1832–48. Győr várm. al- és főjegyzője, 1851–54-ben járásbiró, 1861-ben alkotm. törvényszéki elnök alispáni ranggal, 1862. óta pedig Győr város polgármestere. b) Sándor 1842-ben Győr várm. tiszti alügyésze, 1848-ban Győr város vál. főjegyzője, 1848/9. után állami fogoly, 1861-ben Győr várm. választott főszolgabirája, 1862-től visszavonúlt. c) II. József 1848. előtt ügyvéd, majd honvéd kapítány, 1849-ben Komáromban capitulált, és ismét ügyvédkedett, végre gr. Viczay Héder jogigazgatója lőn. Meghalt 1863. febr. 1-én. Végrendeletében hazafiúi lelkülete maradandó tanúságáúl a magyar akademiára háromezer frt, a nemzeti muzeumra ezer, a nemzeti szinházra ezer, a győri evang. tanodának ösztöndijjakra ezer ft, és a győri szegényeknek ezer frtot hagyományozott.
