I. Jób vonala.
I. Jób vonala.
I. Jób atyja halála után 1592-ben (feria sexta prox. post Dnicam Quasimodo) a Lestinei és Szrnyaczei birtokban Dániel és Jaroszló testvéreivel megosztozott. 1619-ben Árva megyének országgyűlési követe, 1624–26. 1631-ben alispánja volt. Mig egy részről birtokviszonyaira nézve Thurzó György ellen több perei voltak, más részről annak mint főispánnak buzgó támasza volt, valamint azt az utánna következett Czobor Erzsébet főispánsága alatt is tanusítá. Meghalt 1632. jan. 22-én, kora 80. évében, eltemettetett az alsó-kubíni akkor evang. egyház családi sírboltjában. Képe a Lestinei evang. templomban máig fenn áll, halotti koporsóban ábrázolva, következő jelszavával: „Dominus sollicitus pro me,“ és latin versekkel ellátva. Első neje Geletffy Petronella, a másik Szent-Iványi Anna volt, kiktől tizenöt gyermeke született. * Ezek közt a fiúkból I. Ferencz a svecusok ellen harczolván II. Ferdinand kir. részéről, elesett Glacznál. Másik fia, ki a családot maig terjeszté, I. György volt.
Sziléziában szenvedőleges adosságai maradván, ezekért örökösei letartoztattak, de szabadon bocsátásukat az 1647. évi 94. törv. cz. követelte.
I. György 1640-ben, kora 24 évében Árva vármegye másod, 1653-ban pedig első alispánjáúl választatott. 1651-ben szent háromság vasárnap után 2. férián az ő közbejöttével is adatott a szászdi, kis-kereskényi és felső-szemerédi birtok Hont megyében Szelényi Jánosnak zálogba. Utóbb Árva várkapitánya volt Tököly István főispánsága és igazgatósága alatt, ki komája volt, és ki 1661. aug. 22-én hozzá intézett levélben Dembinszky lengyelnek ótalmazására megkereste. Meghalt 1665. april. 14. kora 48. évében. * Első neje sz.-miklósi Pongrácz Anna, a második Aranyady Anna volt, ki utóbb Libercsey Mihály Nógrád megyei alispánhoz ment férjhez és 1677-ben halt meg. Házasságaiból hét gyermeke volt, kik közűl III. Jób, I. Gáspár, György és Anna nagybátyjok I. Jaroszló után a Sziléziában maradt tőkepénzekben örökösödtek. Közzűlök I. Gáspár és III. Jób maig élő két ágat alapítottak.
Temetési zászlója a lestinei templomban máig meg van, ily fölirattal: „Vexillum sepulturae perpetuae memoriae Generosi Domini Georgii Zmeskal de Domanovecz in Lestina, Arcis Arva Capitanei, annorum aetatis suae 48. Die 14. Apr. in Christo obdormienti A. 1665.“
