Zubovycs család. (Pruszpokorinszki)
Zubovycs család. (Pruszpokorinszki)
Lengyel eredetű család, mely e század elején Magyarországba beszármazott. Eredetét családi közlés szerint a XV. századig viszi föl. Zubovycs Sándor 1434. jul. 12-én mint Litvánia tartományi kapitány Ulászló királytól adománylevelet kap a mienszki vajdaságban Celski Starostaságra. * Ez kapta a poroszok ellen viselt vallásos háborúban tett érdemeiért Pruszpokorinszky (vagy Pruszpokorzsenszki) előnevet, mely „poroszok megalázóját“ jelenti, mely a családi czímerrel kapcsolatban áll; a nyert czímer a paizs aranyos udvarában másfél kereszt, a paizs fölött hétágú koronán könyöklő kar kivont karddal. Foszladék mindkét oldalról aranykék.
A Nowgorodi levéltárból 1766. máj. 17-én hitelesítve kiadott másolat szerint.
Sándornak utódai közt a családfán említetnek 1515-ben Szaniszló és Róbert Kiovi parancsnok, 1587-ben Fédor szamogicziai starosta, 1620-ban Kazimír volhiniai kapitány.
1661-ben élt Zubovycs Márton nurcusi (?) thesaurarius, kitől anyakönyvi kivonatok alapjan igazolható a családfa. Mártonnak fia 1695-ben vinogrodi pohárnok (pocillator), ennek fia János 1729-ben parnavi vadászmester (Venator), ennek fia Xav. Ferencz 1786-ban lett trembovli asztalnok (dapifer) és ily családfát alapitott:
Xav. Ferencz dapifer 1786.; I. József 1795–1816. cs. kir. ausztr. kapitány (Foglár Zsuzsanna); II. József † Nógrádban cs. k. segédbiró 1853.; István birtokos Nógrádban (sipeki Balás N.); Fédor; N. (leány); István; (és N. leány)
I. József 1794. sept. 21-kén mint varsói lengyel az osztrák hadseregbe lépett cadetképen. 1795–1815. a franczia háborúk alatt több ütközetben vett részt és valóságos kapitányságig emelkedett, 1816-ban nyugalomba lépett. Nőűl vévén Hont megyében tésai Foglár kir. tanácsos és Hont megyei alispán leányát Foglár Zsuzsannát, ettől a táblán látható két fia II. József és István születtek, a kik 1831-től egy ideig szintén katonáskodtak, 1840-ben az országgyűlésen dijnélkül magyar nemesekűl indigenáltattak. * Közűlök II. József Hontmegyi felső túri birtokos, 1853–54-ben Nógrád megyei cs. kir. törvényszéki segédbiró volt, meghalt. Gyermekei maradtak. Testvére István, Nógrád megyei kéri stb. birtokos, szintén két gyermeke van.
1840. évi 52. törv. cz.
A család Zimainszka és Jurkovszka anyai ágon a Poniatovszky családhoz is rokonságot tart.
