GELLÉRT OSZKÁR: AMIBŐL A SÓHAJ TÁMAD
GELLÉRT OSZKÁR: AMIBŐL A SÓHAJ TÁMAD
Szívemnek ősi erdejét
Magas kerítés védte eddig.
Lerontom. Ó, hiszem, hiszem:
Akad még tán kiváncsi szem,
Lesőn, vajh mit lát bent elébb:
Közönségest, vagy… földfelettit?
Magas kerítés védte eddig.
Lerontom. Ó, hiszem, hiszem:
Akad még tán kiváncsi szem,
Lesőn, vajh mit lát bent elébb:
Közönségest, vagy… földfelettit?
Hát nem. Színes, tüzes reményt
Kiváncsiság sose is élessz.
Benézni, ó minek? Ne tedd.
Üres, üres a rengeteg.
Falát ledöntém az imént,
S bent? Minden ember szíve véres.
Kiváncsiság sose is élessz.
Benézni, ó minek? Ne tedd.
Üres, üres a rengeteg.
Falát ledöntém az imént,
S bent? Minden ember szíve véres.
Ó volt, ó volt, hogy egykoron
Zúgó viharszél járta által
S rátámadt szörnyű tengerár,
Hogy azt hivém: most! most megáll.
De ma? Kitisztult ég s orom,
S én lenn a völgyben szürke bárddal.
Zúgó viharszél járta által
S rátámadt szörnyű tengerár,
Hogy azt hivém: most! most megáll.
De ma? Kitisztult ég s orom,
S én lenn a völgyben szürke bárddal.
Egy szürke bárd. Sok barna fa.
Sok sárga lomb. És sok, sok emlék.
Pirosló lánggal ó regélj
Pattogva fám, ha jő a tél,
Ha jő a tél ezüst hava:
S én ázva-fázva elpihennék.
Sok sárga lomb. És sok, sok emlék.
Pirosló lánggal ó regélj
Pattogva fám, ha jő a tél,
Ha jő a tél ezüst hava:
S én ázva-fázva elpihennék.
Most csönd. S szivemnek erdején
Hány számüzöttem, hány halottam!
Kigyóraj, tigrishad helyett
Kiholt vadon, mi rámmered.
S ezer vad indulat helyén:
Csitt, Csitt! Egy szív ver elhagyottan.
Hány számüzöttem, hány halottam!
Kigyóraj, tigrishad helyett
Kiholt vadon, mi rámmered.
S ezer vad indulat helyén:
Csitt, Csitt! Egy szív ver elhagyottan.
S tanúl. Tanulja gyászdalát.
Csak ránca már, mi kínja hajdan,
Jövőt sirat és multot ás.
Zenét hozzá bősz tombolás
Emlékké foszló jajja ád
Egy tompa, elfuló sóhajban.
Csak ránca már, mi kínja hajdan,
Jövőt sirat és multot ás.
Zenét hozzá bősz tombolás
Emlékké foszló jajja ád
Egy tompa, elfuló sóhajban.
A mult sohajja… Ó, de nem.
Tünődni mért letűnt világon?
Gyúlölni mért? Szerettelek.
A szél sóhajtott… ég veled.
Ó, hogy az én bús szellemem,
Szelid, jó szellemem megáldjon!
Tünődni mért letűnt világon?
Gyúlölni mért? Szerettelek.
A szél sóhajtott… ég veled.
Ó, hogy az én bús szellemem,
Szelid, jó szellemem megáldjon!
