Mohácsi Jenő: Halotti dal
Mohácsi Jenő: Halotti dal
Ne vigyétek ezt a testet,
Ne vigyétek, nem hagyom!
Hadd zendüljön himnuszom,
Hol ti gyáván térdre estek!
Ne vigyétek, nem hagyom!
Hadd zendüljön himnuszom,
Hol ti gyáván térdre estek!
Hadd nyugosszam csöndbe, hosszan
Az enyémben e kezet.
Jaj, mivé lett, sárga kő lett,
Máskor élet volt s meleg.
Az enyémben e kezet.
Jaj, mivé lett, sárga kő lett,
Máskor élet volt s meleg.
Mintha szólna kékes ajka.
Hányszor csüngtem égve rajta;
Várok most is, itt vagyok:
Mi a nagy, a titkotoldó
Rejtelmes szó, az utolsó?
Nyelveden, jaj, megfagyott.
Hányszor csüngtem égve rajta;
Várok most is, itt vagyok:
Mi a nagy, a titkotoldó
Rejtelmes szó, az utolsó?
Nyelveden, jaj, megfagyott.
Üvegfényü bús szemed
Mért mered rám, mért mered?
Feneketlen üregedben
Nyeled még a fényt, a képet?
Hideg szemed mar meg éget!
Ne nyugodtan, ne meredten;
Én vagyok az, itt melletted!
Mért mered rám, mért mered?
Feneketlen üregedben
Nyeled még a fényt, a képet?
Hideg szemed mar meg éget!
Ne nyugodtan, ne meredten;
Én vagyok az, itt melletted!
Meg ne csalj! Mert benned élek,
Benned lángol minden álmom,
Minden égő hitvallásom,
Lelkemet is hő szavakban
Néked adtam, néked adtam!
Elrejtetted! Hova tetted!
Szólj egy szót csak: elfeledted?
Ne röhögj oly mozdulatlan:
Néked adtam, néked adtam!
Benned lángol minden álmom,
Minden égő hitvallásom,
Lelkemet is hő szavakban
Néked adtam, néked adtam!
Elrejtetted! Hova tetted!
Szólj egy szót csak: elfeledted?
Ne röhögj oly mozdulatlan:
Néked adtam, néked adtam!
Igen, csalni, halált halni,
Elrabolni az enyémet!
Lenn pihennél, földdel födve,
Mindörökre, mindörökre!
Nem bocsátlak innen! Érted!
Nem. Hisz benned, benned élek!
Elrabolni az enyémet!
Lenn pihennél, földdel födve,
Mindörökre, mindörökre!
Nem bocsátlak innen! Érted!
Nem. Hisz benned, benned élek!
Ne vigyétek, ne vigyétek!
Megkeresem az enyémet!
Vágjátok le koponyáját,
Fölfeszitek, széjjelbontok,
Szertevájok csontra csontot,
Átkutatok sejtre sejtet,
Óh, mert egybe, egybe rejlett
Vágyam, eszmém, képem, lelkem.
Nem bocsátom, nem bocsátom,
Míg a lelkem meg nem leltem!
– – – – – – – – – – – – –
Gyilkosok ti, mit nevettek:
Hiszen engemet temettek!
Megkeresem az enyémet!
Vágjátok le koponyáját,
Fölfeszitek, széjjelbontok,
Szertevájok csontra csontot,
Átkutatok sejtre sejtet,
Óh, mert egybe, egybe rejlett
Vágyam, eszmém, képem, lelkem.
Nem bocsátom, nem bocsátom,
Míg a lelkem meg nem leltem!
– – – – – – – – – – – – –
Gyilkosok ti, mit nevettek:
Hiszen engemet temettek!
