FRÖHLICHNÉ KAFFKA MARGIT: FELFÖLDI ROMÁNC
FRÖHLICHNÉ KAFFKA MARGIT: FELFÖLDI ROMÁNC
A Jézus meg Péter nagy fáradottan
Szállást kértek estennet egy majorban.
Ám szólt az asszony. – „Nincs hely idebenn;
Nehéz órám megjő ez éjjelen
A ház kicsiny. – Zokon ne vedd, uram!
Messziről jöttök? – A pitvarba van
Friss széna, – azon elnyughattok épen!”
És megköszönték az Isten nevében.
Szállást kértek estennet egy majorban.
Ám szólt az asszony. – „Nincs hely idebenn;
Nehéz órám megjő ez éjjelen
A ház kicsiny. – Zokon ne vedd, uram!
Messziről jöttök? – A pitvarba van
Friss széna, – azon elnyughattok épen!”
És megköszönték az Isten nevében.
Éjfél előtt hördül nehéz nyögés,
Péter neszel. „Segitsd, uram, a jámbort!”
Péter neszel. „Segitsd, uram, a jámbort!”
– Eredj, Péter, nézd meg, milyen a hold?
– Kinn jártam, uram, – vérszin tűzbe volt.
– Fordulj be hát, – még nincs itt az idő,
Gyújtogató, ki most világra jő.
– Kinn jártam, uram, – vérszin tűzbe volt.
– Fordulj be hát, – még nincs itt az idő,
Gyújtogató, ki most világra jő.
Éjfélkor hallik panaszos sirám.
– Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!
– Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!
– Eredj megint és mondd, – a hold milyen?
– Nézvén, késformát vélek látni benn!
Bólint az úr. – Még ez sem jó idő,
Embervért ont, ha most világra jő.
– Nézvén, késformát vélek látni benn!
Bólint az úr. – Még ez sem jó idő,
Embervért ont, ha most világra jő.
Éjfél után szörnyű jajszó üvölt,
– Ébredj, uram, – segélj! Nem hallod-e?
– Ébredj, uram, – segélj! Nem hallod-e?
– A holdat Péter! – A hold tiszta már,
Felhőtlen égről telt, fehér sugár! – – –
– Most megbékél az Isten és a nő,
Ember születik. Betelt az idő.
Felhőtlen égről telt, fehér sugár! – – –
– Most megbékél az Isten és a nő,
Ember születik. Betelt az idő.
És enyhe, szent csöndesség lőn a házban. – – –
