GELLÉRT OSZKÁR: BARABBÁS
GELLÉRT OSZKÁR: BARABBÁS
Pilátus szól: „Az egyiknek fejit!
Válasszatok, kettő közül melyik.”
Válasszatok, kettő közül melyik.”
Válasszatok – s a szó mint kocka koppan.
Barabbás reszket és Jézus áll nyugodtan.
Barabbás reszket és Jézus áll nyugodtan.
Egy pillanat csak. S néz a két fogoly.
Két szem sugára villan, s egybefoly.
Két szem sugára villan, s egybefoly.
Egyik sugárban titkos örömek.
Másikba’ kínok: mit dönt a tömeg?
Másikba’ kínok: mit dönt a tömeg?
„A sírt? Ne még!” – súg befelé a gyilkos.
S Jézus sohajt: „Az élet ó mi nyirkos.”
S Jézus sohajt: „Az élet ó mi nyirkos.”
„A földi édent meddig látja még?!”
S „Jézust feszítsd meg!” – dübörög a nép.
S „Jézust feszítsd meg!” – dübörög a nép.
Ó túlvilági, szent, csodás zene!
S örömtől könnyes Barabbás szeme.
S örömtől könnyes Barabbás szeme.
*
…És aztán megy. Rohanna már haza!
S valami szúrja, s nincs rá vígasza.
S valami szúrja, s nincs rá vígasza.
Valami marja. Egy szelid tekintet.
Szelid tekintet s fojtogatva büntet.
Szelid tekintet s fojtogatva büntet.
Valami tépi. Fél. Boldog lesz-e?
Hisz otthon várja anyja, kedvese!
Hisz otthon várja anyja, kedvese!
Ó menne, menne, de a lába béna.
Kiáltna, sírna, de a szája néma.
Kiáltna, sírna, de a szája néma.
A szeme lát még. Ó, de az a szem!
Bár lenne vak s ne látná sohasem.
Bár lenne vak s ne látná sohasem.
Ó az a szem… Zsibadt már lelke, teste.
És ráborul sejtelmesen az este.
És ráborul sejtelmesen az este.
Igen, meghalni! S újra hall zenét.
És Jézus jő és Jézus szól: „Ne még.”
És Jézus jő és Jézus szól: „Ne még.”
„Otthon anyád vár s kedvesed. Siess.”
Barabbás ébred: „Álom ez? mi ez?”
Barabbás ébred: „Álom ez? mi ez?”
És talpra áll s szól reszketőn, fehéren:
„Te véreddel mentettem meg a vérem!”
„Te véreddel mentettem meg a vérem!”
„Hát jobb vagyok, jobb én, jobb annyi másnál:
Jobb Júdásnál, papoknál, Kajafásnál?”
Jobb Júdásnál, papoknál, Kajafásnál?”
És Jézus szól: „Nem egy a mérték rátok.
Te: Barabbás vagy. Neked megbocsátok.”
Te: Barabbás vagy. Neked megbocsátok.”
