MIKLÓS JENŐ: ÚGY GONDOLOM…
MIKLÓS JENŐ: ÚGY GONDOLOM…
Úgy gondolom, mint minden nagy, alkotó egyéniség Ady Endre is mindenki számára csak annyit jelent, amennyi megértéssel, ennek a megértésnek amilyen készségével indulunk elébe. Az ilyen eruptív lobogású és szilaj erejű alkotók nem a mi világunkat, nem a mi bánatainkat, álmainkat és gyötrődéseinket adják a visszaemlékezések és újra átérzések formájában, nem ők a „mintha csak én írtam, volna” emberek, mert az ő világuk: az ő világuk és nem a miénk s mert a fájdalmat is nemcsak hogy a maguk egyéni módja szerint fogadják be, hanem már maga ez a fájdalom is, ahogy van, ahogy feléjük megindul, ahogy a szívükbe ül s ahogy onnan kicsendül, a maguk képére és hasonlóságára megteremtett. Ady Endre nemcsak hogy egy külön világ, hanem éppen az Ady Endre világa, amely vele jött és itt van, a maga külön nyelvezetével, versformáival, a lemondásnak, a hitnek, a visszaemlékezéseknek, haragnak és szerelemnek külön formájával és külön a belső lényegével, egy teljesen zárt világ, amely vagy magával ragad, vagy elzúg fölöttem, amelyet azonban értékre, súlyra, jelentőségre másokkal összeméricskélni a legnagyobb s egyúttal a legfölöslegesebb oktalanság.
Ady Endrét nem a mi időnk szülte, aminthogy nem is fog elmúlni a mi időnk elmúlásával s egyképpen mosolyognom kell, akár a barátai és megkövezői, akár az ellenségei és utánzói Párizs Adyjáról, a nyugat Adyjáról, a modernek Adyjáról, vagy a nép Adyjáról beszélnek. Talán nem egészen úgy áll a dolog, hogy Párizs megfogta Adyt, hanem talán úgy, hogy Ady megteremtette a maga Párizsát, és megteremtette a magyar ugart, a vár fehér asszonyát, a faluja végi temetőt, a fekete zongora bánatát, a maga úri gőgjét, és rezignált pogány hitét.
Csodás világ az Ady világa, a magunk kis életét, törékeny játékait játékon kívül kell hagynunk és jó és tiszta lelkűeknek kell lennünk, hogy befogadjon. Ady Endre tehát a fiatalságé. És az ifjúság jött és rajongással, szeretettel ölelte szívére Adyt.
Tulajdonképpen már elejétől az övé is volt egészen. Az ifjúságé volt az az érces erő, a simulékony arany lágyság, az övé az új álmok, új szerelmek, új vergődések és új hitvallások, – Ady költészete a maga szilaj erejével, erőben új nyelvével s új kifejező gazdagságával. S hatása alatt kitavaszodott a magyar literatúrában.
Hogy lehetnek, akik nem szeretik, hogy Ady megjött? Az öregek. Ha van, úgy ez a legjobb fokmérője jelentőségének.
