ADY ENDRE: DURUZSLÁS A JÉGVEREMBŐL
És nagyon sok a bolond ember
S tele van az egész süket Föld
Jégveremmel.
Sokat gyujtsz rá nagy indulódra.
Hozzám nem jut, csak vér-dalodnak
Holt ekhója.)
mégis hogy játszadoznak mások.
Nekem sápadtak szinek, percek
S látomások.
Szoknyátok mért van összegyűrve?
Szemem meresztem: minden elmúlt,
Minden szürke.)
Mintha a Nap dermedve járna
S én jégvermemből duruzslok föl
Ezer nászra.
Sohse láttalak hevesebbnek,
Csak engem ölelsz egyre-mindig
Kevesebbet.)