GELLÉRT OSZKÁR: Ó JAJ, MICHELANGELO MÓZESE…
GELLÉRT OSZKÁR: Ó JAJ, MICHELANGELO MÓZESE…
Ó jaj fiam,
Én érzem, hiányzik valamim,
Amibe oly gyönyörű pózzal lehetne ujjaim
Belésüllyesztenem,
Ha mikor elfogódottan, kiváncsian
Jövőbe mered a szemem.
Igy… szegény szemeim de tétován keresnek.
Igy hányszor érzem egész kezemet fölöslegesnek –
S kezemtől zsebem is ó hogyan kikopott, kilyukadt már,
Ó jaj fiam, mikor apád ölébe emel,
Mért nincs, amit megtépázhatnál?
Igy… nem vagyok neked eléggé komolyan gyermekes
Játszótárs. Igy szegény öt ujjam hova tegyem el?
Igy… ó mily sok hiábavaló, fölösleges
Irást vettetett már e tekintélytelen,
Szakálltalan hiúság papirra velem.
Én érzem, hiányzik valamim,
Amibe oly gyönyörű pózzal lehetne ujjaim
Belésüllyesztenem,
Ha mikor elfogódottan, kiváncsian
Jövőbe mered a szemem.
Igy… szegény szemeim de tétován keresnek.
Igy hányszor érzem egész kezemet fölöslegesnek –
S kezemtől zsebem is ó hogyan kikopott, kilyukadt már,
Ó jaj fiam, mikor apád ölébe emel,
Mért nincs, amit megtépázhatnál?
Igy… nem vagyok neked eléggé komolyan gyermekes
Játszótárs. Igy szegény öt ujjam hova tegyem el?
Igy… ó mily sok hiábavaló, fölösleges
Irást vettetett már e tekintélytelen,
Szakálltalan hiúság papirra velem.
