ADY ENDRE: RENDBEN VAN, URISTEN
Örök Sionát messzehagyjam
S visszakolduljam öregen
Magamat ismét unt kegyébe?
Kinek roskadok én elébe,
Amikor minden elhagyott
S nem tudom, ő van-e valóban?
Kibe olvadok elmúlóban,
Kitől kérdem meg egy napon,
Vajon kinomban kedve telt-e?
Bus lényemet igy ki nevelte,
Ilyen gyávának, kicsinek,
Hogy makacsul még meg se haljak?
S mint csenevész, őszi fű-sarjak,
Feküdjek kaszája elé
S igy szóljak: rendben van, Uristen?