FÜST MILÁN: NOTTURNO
FÜST MILÁN: NOTTURNO
Nehéz szekerek dübörgése éjszakai órán…
Álmában, éjjel igy zúdúl fel a tó és elnyugszik.
Az idő sűrű, bizonytalan, fekete vizben lomhán tova-úszik…
A hold pedig most minden fényét világoskék páncélú felhő-lovasokra szórván:
Álmában, éjjel igy zúdúl fel a tó és elnyugszik.
Az idő sűrű, bizonytalan, fekete vizben lomhán tova-úszik…
A hold pedig most minden fényét világoskék páncélú felhő-lovasokra szórván:
Igy orgyilkosságról a sötétben senki sem tud s kihalt utcákon rohan a lator
S a jajszóra, bezárt ablakokon zörgetőre, visszhangzóra senki sem válaszol,
Csak a kocsiút dübörög, nappali kínjáról álmában beszél
S a gyanús: égésszagú-éjszakában nem vigasztalódik senki a gondolaton: hogy elmúlik ez éj,
S a jajszóra, bezárt ablakokon zörgetőre, visszhangzóra senki sem válaszol,
Csak a kocsiút dübörög, nappali kínjáról álmában beszél
S a gyanús: égésszagú-éjszakában nem vigasztalódik senki a gondolaton: hogy elmúlik ez éj,
Hogy megint csak, újra és biztosan reggel leszen…
Nézd, így elhagyottan a szivemet kitépem s a tenyeremre elédbe teszem…
Most, most, most meghalnék érted…
De jön a reggel, a gond s elhalványúl a képed…
Most, most, most meghalnék érted…
De jön a reggel, a gond s elhalványúl a képed…
