GYÖRGY MÁTYÁS: RETTEGÉS
GYÖRGY MÁTYÁS: RETTEGÉS
Te élet éke: szörnyű rettegés,
Akit iszonnyal oly sokan megvetnek;
Te tobzódása béna őrületnek
Van tán, ki tisztel, ért, van tán kevés.
Akit iszonnyal oly sokan megvetnek;
Te tobzódása béna őrületnek
Van tán, ki tisztel, ért, van tán kevés.
Te sarki fagy, te déli tűz-vihar
Te vagy, ki rázod gyönge gyermek-lelkünk,
A mely a játszi kéjbe’ szinte eltűnt
S nemessé tészed azt fájdalmival.
Te vagy, ki rázod gyönge gyermek-lelkünk,
A mely a játszi kéjbe’ szinte eltűnt
S nemessé tészed azt fájdalmival.
A porba játszunk szinész kedvteléssel,
Mosoly duzzasztja éhes ajkaink,
Lábunk tipeg, fejünk báb-kecscsel int.
Mosoly duzzasztja éhes ajkaink,
Lábunk tipeg, fejünk báb-kecscsel int.
És boldogok vagyunk cudar kevéssel. –
Egyszerre fojtogatva földre rántsz,
S szűnik bohókás, ósdi, cifra tánc.
Egyszerre fojtogatva földre rántsz,
S szűnik bohókás, ósdi, cifra tánc.
