Pásztor Árpád: A fürdő
A kád fehér, zománcozott falához,
Nehéz hullásu rózsaolajat.
Játszd szét a súlyos illatcseppeket,
Mely mind a langy viz mélyére siet.
És a falon nevessen úgy a fény,
Mint ifjú szívben az életöröm.
Próbálgatva kösd fel, kislányosan,
Szabaduljon fel ívelt homlokod.
Lábad ujja érje már a vizet,
Mely tisztán csillog, mint az ametiszt.
Az illatos viz csókoljon körül,
És ringatózzék rózsás térdeden.
Eau de Cologne-nal bepermetezi,
S irigyen várja, hogy magadra vedd.
Puha, szelid meleggel betakar,
S te nálam vagy már a szobába benn.
Tipegve koppan apró papucsod,
És két karom erősen átölel.