Ady Endre: Az elfelejtett arcok
Ady Endre: Az elfelejtett arcok
Bosszús, bolond, béna vagyok,
Aki bírtam annyi harcot
S kit a farkas-szem meg nem ölt,
Megölnek az elrejtett arcok.
Aki bírtam annyi harcot
S kit a farkas-szem meg nem ölt,
Megölnek az elrejtett arcok.
Mint orvok, úgy rejtőznek el
Titok-takarókba zárva,
Nehány nyár óta nincsen arc
Csak csúfolódó, csunya lárva.
Titok-takarókba zárva,
Nehány nyár óta nincsen arc
Csak csúfolódó, csunya lárva.
Én már alig-alig birom
Talán mért érzem a végem:
Medréből tán holnap kicsap
Az én dagadt őszinteségem.
Talán mért érzem a végem:
Medréből tán holnap kicsap
Az én dagadt őszinteségem.
Közel és távol hazugak,
Gúnyos rejtők csúf csapatja,
Szép volna látni e hadat:
A lárva-bontást hogy fogadja.
Gúnyos rejtők csúf csapatja,
Szép volna látni e hadat:
A lárva-bontást hogy fogadja.
Hiszen semmit se akarok
Csak csúf lárvákat levenni
S látni meztelen arcokat
Melyeken nincs mez, festék, semmi.
Csak csúf lárvákat levenni
S látni meztelen arcokat
Melyeken nincs mez, festék, semmi.
Egyszer néznénk farkas-szemet,
Kivoltunkat egyszer lássuk,
Horkantan egyszer hadd legyünk
Egymásnak kemény Messiásuk.
Kivoltunkat egyszer lássuk,
Horkantan egyszer hadd legyünk
Egymásnak kemény Messiásuk.
