Lányi Sarolta: Jaj
Ha ki lát engem teveled,
Jaj, mire gondol? Feleded,
Hogy tilos? Jaj, tilosba vezet
A kezed! De megyek, jaj, veled.
És én nem láthatom őneki arcát…
Árnyékozzon be engem e kendő,
Ne borzasszon engem a szörnyű nemtő
Jaj, a rettentő, jaj, a jövendő…
Árad köröttünk s fájó sóhaj,
Hozzád búvok, mert megőrjit e sok zaj.
Karodba fogsz, félő fülem befogod,
Szemedben valami vad láng fellobog…
Oh jaj!
Már tőled is félve futok.
És elborít az őszi sóhaj…