Somlyó Zoltán: Cselédszobában
Somlyó Zoltán: Cselédszobában
Szivemnek dohos udvarában
egy őszi verkli játszik halkan.
A kis cselédszobába fekszem
és azt hiszem, hogy rég meghaltam.
egy őszi verkli játszik halkan.
A kis cselédszobába fekszem
és azt hiszem, hogy rég meghaltam.
Kis névjegyem az ajtófélfán,
valaki ráirt egy keresztet,
S egy kéz búsul a rézkilincsen,
mely magához sosem eresztett.
valaki ráirt egy keresztet,
S egy kéz búsul a rézkilincsen,
mely magához sosem eresztett.
Az ablakfüggöny vérbe mártva,
bordópirosan feketéllik.
Fölöttem egy szenteltviztartó,
s halott kezeim el nem érik.
bordópirosan feketéllik.
Fölöttem egy szenteltviztartó,
s halott kezeim el nem érik.
Mezitlen lábu kis cselédek
osonnak el, a léptük hallom.
Vizes korsójuk összecsendül
élettül szomjas, ifju hangon.
osonnak el, a léptük hallom.
Vizes korsójuk összecsendül
élettül szomjas, ifju hangon.
Meg-megállnak a verkli mellett,
keblükben pénzért kotorásznak.
S az őszi verkli fülledt lázban
csöndet játszik a téli háznak.
keblükben pénzért kotorásznak.
S az őszi verkli fülledt lázban
csöndet játszik a téli háznak.
