TÓTH ÁRPÁD: ORFEUMI ELÉGIA
TÓTH ÁRPÁD: ORFEUMI ELÉGIA
Táncolt s míg lomha cellók halkan s busan kisérték
Reszketett a szivem: mily szép lehet ha lágyan
Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban
S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét…
Reszketett a szivem: mily szép lehet ha lágyan
Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban
S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét…
Körül zajos szatócsnép vigadt s csámcsogva majszolt,
Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye,
Ó olyan jó lett volna a márvány asztalszélre
Szorítni a fejem s sírni egy hosszu jajszót…
Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye,
Ó olyan jó lett volna a márvány asztalszélre
Szorítni a fejem s sírni egy hosszu jajszót…
Ó én finom csodákra sovárgó árva lelkem
Hát így bújsz meg, én drágám, lomha elteltek s olcsó
Kacajok közt, didergőn, mint nyomorú vadorzó
Vad és sáros bozótban, csüggedt és meddő lesben?
Hát így bújsz meg, én drágám, lomha elteltek s olcsó
Kacajok közt, didergőn, mint nyomorú vadorzó
Vad és sáros bozótban, csüggedt és meddő lesben?
Hát ennyit ád az élet? egy-egy halk, meleg szépség
Remeg feléd nagynéha a dolgok vadonában,
Távoli s illanó káprázat a homályban
S csak iszonyúbb s vakabb utána a sötétség…
Remeg feléd nagynéha a dolgok vadonában,
Távoli s illanó káprázat a homályban
S csak iszonyúbb s vakabb utána a sötétség…
S szánnivalón és fájón szorult össze az öklöm
S kétségbeesett vággyal néztem a táncos lányra
S ő rikitó szoknyáit kurjantva csapta hátra
S a fülledt termen át vad taps ujrázta dörgőn…
S kétségbeesett vággyal néztem a táncos lányra
S ő rikitó szoknyáit kurjantva csapta hátra
S a fülledt termen át vad taps ujrázta dörgőn…
