Gellért Oszkár: Fáraó lánya
Gellért Oszkár: Fáraó lánya
Nem vagyok én vén zsidó,
Szolgálólányok megvesztegetője,
Kik Zsuzsánnát fürdőhez vetkezik.
Nem vagyok én vén zsidó,
Kinek szájában összefut a nyál
Mig követi falánkul előre, előre
Oda, hol kincsét födi véle, kezit.
Ó Művészet!… nekem nyitva áll
A te aranybányád: abbul vesztegetek én.
S lám, Egyiptom feledett egén
Kigyúlnak a régi istenek.
Ők olyan kegyesek hozzám!
Csak megcsókolják lágyan a szememet
S az a csók csudaálmot hoz rám.
Zsuzsánna, fürdő Zsuzsánna mit nekem,
Mikor én Fáraó lányát leshetem.
Szolgálólányok megvesztegetője,
Kik Zsuzsánnát fürdőhez vetkezik.
Nem vagyok én vén zsidó,
Kinek szájában összefut a nyál
Mig követi falánkul előre, előre
Oda, hol kincsét födi véle, kezit.
Ó Művészet!… nekem nyitva áll
A te aranybányád: abbul vesztegetek én.
S lám, Egyiptom feledett egén
Kigyúlnak a régi istenek.
Ők olyan kegyesek hozzám!
Csak megcsókolják lágyan a szememet
S az a csók csudaálmot hoz rám.
Zsuzsánna, fürdő Zsuzsánna mit nekem,
Mikor én Fáraó lányát leshetem.
Fáraó lánya, legszebb lótuszvirág,
Lásd, hiában őrködik egész csapat cseléd,
Ha nem les-e valaki rád.
Én látlak ne félj. Én vagyok a szél,
Ki zörgetem a bokrok levelét.
Lásd, hiában őrködik egész csapat cseléd,
Ha nem les-e valaki rád.
Én látlak ne félj. Én vagyok a szél,
Ki zörgetem a bokrok levelét.
Ó hallom én, látom én, Fáraó lánya,
Bizalmas szolgálód ahogy lopva kéred
(S orcád halaványan elönti a véred),
Meséljen néked szerelemrül, kéjrül
(S ajakadba mélyül szégyenkezőn fogad)
Pajzán kis dolgokat;
Mik csiklándozzanak, mint a folyóviz fodra,
Min lábad ujja most végigseper…
Lásd, hiába mutatsz már csittítva ajakadra:
Hallottam mindent. És láttam mindent!
Mikor lehullt rólad az utólsó lepel.
Bizalmas szolgálód ahogy lopva kéred
(S orcád halaványan elönti a véred),
Meséljen néked szerelemrül, kéjrül
(S ajakadba mélyül szégyenkezőn fogad)
Pajzán kis dolgokat;
Mik csiklándozzanak, mint a folyóviz fodra,
Min lábad ujja most végigseper…
Lásd, hiába mutatsz már csittítva ajakadra:
Hallottam mindent. És láttam mindent!
Mikor lehullt rólad az utólsó lepel.
Ó hallom én Fáraó lánya
A te meztelen kacagásod,
A te nesztelen suhanásod
A víz fenekén.
Szisszenő nyelved, figyelő vállad,
Rebbenő pillád, bámuló állad,
Táguló cimpád, meglepett nyakad,
Egész, ágaskodó, sikoltó magad,
Ahogy fennakad:
Sás között szegény.
Szegény, kitett Mózes,
Kitett Mózes himbálódzó gyékénybölcsején.
A te meztelen kacagásod,
A te nesztelen suhanásod
A víz fenekén.
Szisszenő nyelved, figyelő vállad,
Rebbenő pillád, bámuló állad,
Táguló cimpád, meglepett nyakad,
Egész, ágaskodó, sikoltó magad,
Ahogy fennakad:
Sás között szegény.
Szegény, kitett Mózes,
Kitett Mózes himbálódzó gyékénybölcsején.
S ó látom én, ahogy hozza feléd
Parancsra készen, futva a cseléd
Szegény, kitett, árva Mózes gyékénybölcsejét.
S ó látom én, ahogy a partra érve
Mint rablott kincsért úgy kapsz érte,
Hogy vadul-gyengéden magadhoz öleljed.
Parancsra készen, futva a cseléd
Szegény, kitett, árva Mózes gyékénybölcsejét.
S ó látom én, ahogy a partra érve
Mint rablott kincsért úgy kapsz érte,
Hogy vadul-gyengéden magadhoz öleljed.
Pereg rólad a hideg víz s orcája úgy égeti melled.
S ó látom én, szájacskája hogy görbül lefele
S hogy a te kis melled hogy kerekül s keményül.
S hogy hol arra, hol tétován erre nézel.
S lecsókolod a könnyecskét, mi a szemén ül.
Aztán nagyhirtelen, remegő kézzel
Dugdosod inye közé kicsi bimbaját
S kiugrik, kipattan!… jaj, hiába hát,
Búvócskát játszani tudsz csupán vele!
S hogy a te kis melled hogy kerekül s keményül.
S hogy hol arra, hol tétován erre nézel.
S lecsókolod a könnyecskét, mi a szemén ül.
Aztán nagyhirtelen, remegő kézzel
Dugdosod inye közé kicsi bimbaját
S kiugrik, kipattan!… jaj, hiába hát,
Búvócskát játszani tudsz csupán vele!
S ó látom én,
Csalódott pici száj egyre hogy tátogat
S hogy görbül már ujra lefele
S ajakad véresre mint vési a fogad,
S mint pihegsz s mint parancsol s könyörög szemed:
– Ó drága jó dajkám,
Egy tejcseppet akarok látni, mi ott remeg
Szomjas piciny ajkán.
Ó menj hát az anyjáért, hozd nekem az anyját,
Hogy szoptassa előttem, fuss érte, rohanj hát,
S a legszebb gyöngysorom lesz a tied.
Csalódott pici száj egyre hogy tátogat
S hogy görbül már ujra lefele
S ajakad véresre mint vési a fogad,
S mint pihegsz s mint parancsol s könyörög szemed:
– Ó drága jó dajkám,
Egy tejcseppet akarok látni, mi ott remeg
Szomjas piciny ajkán.
Ó menj hát az anyjáért, hozd nekem az anyját,
Hogy szoptassa előttem, fuss érte, rohanj hát,
S a legszebb gyöngysorom lesz a tied.
S ó hallom én,
A hangod hogy erőtlenül, lankad, ijed
S a szemed hogy elborul, míg hajszolod cseléded:
– Jaj szomjas vagyok, szomjas, már nem birom, elégek,
Hamar, hamar, mert meghalok.
A hangod hogy erőtlenül, lankad, ijed
S a szemed hogy elborul, míg hajszolod cseléded:
– Jaj szomjas vagyok, szomjas, már nem birom, elégek,
Hamar, hamar, mert meghalok.
S mig fut a leány, ajkadról kelnek
Panaszos, butácska csicsijja-dalok.
Panaszos, butácska csicsijja-dalok.
Csicsijja, csicsijja… nem vagyok én
Mondtam már egyszer: vén zsidó,
Hogy kilessem fürdő Zsuzsánnát.
Lám, Egyiptom feledett egén
Kigyúltak nekem a régi istenek.
Csak végigcsókolták a szememet lágyan
S Művészet, a te szent adód jogán
Ők látnom adták Fáraó fürdő lányát,
Ki száz Zsuzsánnánál százszorszebb nekem,
Mert ifjabb. S mert pogány! pogány!
Mondtam már egyszer: vén zsidó,
Hogy kilessem fürdő Zsuzsánnát.
Lám, Egyiptom feledett egén
Kigyúltak nekem a régi istenek.
Csak végigcsókolták a szememet lágyan
S Művészet, a te szent adód jogán
Ők látnom adták Fáraó fürdő lányát,
Ki száz Zsuzsánnánál százszorszebb nekem,
Mert ifjabb. S mert pogány! pogány!
S kibe most minden ifju s pogány vágyam
Kimerűlten, bucsuzóul, belétemetem.
Kimerűlten, bucsuzóul, belétemetem.
