Gellért Oszkár: Mostan már nem lehet
Gellért Oszkár: Mostan már nem lehet
Mostan már nem lehet.
Akkor tavasz volt s várt a szentem.
Akkor hazulról messze mentem.
Mostan már nem lehet.
Akkor erőtlen tűzött még a nap
S nem bírta el az ajka ajkamat.
Akkor tavasz volt s várt a szentem.
Akkor hazulról messze mentem.
Mostan már nem lehet.
Akkor erőtlen tűzött még a nap
S nem bírta el az ajka ajkamat.
Mostan már nem lehet.
A szívem akkor hazahajlott,
De szám már a te szádra hajlott.
Most már nem lehet.
Kévében áll a búza a mezőn,
Hiába nézel, hölgyem, kérdezőn.
A szívem akkor hazahajlott,
De szám már a te szádra hajlott.
Most már nem lehet.
Kévében áll a búza a mezőn,
Hiába nézel, hölgyem, kérdezőn.
Mostan már nem lehet.
Akkor tavasz volt s várt a szentem.
Nevetve küldött, sírva mentem.
Mostan már nem lehet.
Elmúlt az egy csók, el a tavasz is,
S amire vártunk, megjött, lásd, az is.
Akkor tavasz volt s várt a szentem.
Nevetve küldött, sírva mentem.
Mostan már nem lehet.
Elmúlt az egy csók, el a tavasz is,
S amire vártunk, megjött, lásd, az is.
Mostan már nem lehet.
Ne is marasztalj a szemeddel,
Hölgyem, lásd, nyár lett, hagyj, feledj el.
Mostan már nem lehet.
Gyümölcs piroslik már a fán.
És vár, és vár rám otthon a babám!
Ne is marasztalj a szemeddel,
Hölgyem, lásd, nyár lett, hagyj, feledj el.
Mostan már nem lehet.
Gyümölcs piroslik már a fán.
És vár, és vár rám otthon a babám!
