Kemény Simon: Chanson
Kemény Simon: Chanson
(Tizenötéves leány énekli)
Anyám karcsú volt, mint sudárfa,
Csodás virág volt a feje,
A hangja zengett mint a hárfa
S mint a Nilus: zöld volt szeme.
Ugy énekelt mint egy pacsirta,
Művésznő volt a zongorán,
Szemét vörösre sohse sirta,
Mosolygott ő későn, korán.
Mért gyötörte mégis a bánat
Szegény, törődött, jó apámat;
S egy őszi hajnalon
Miért lőtte magát agyon.
Csodás virág volt a feje,
A hangja zengett mint a hárfa
S mint a Nilus: zöld volt szeme.
Ugy énekelt mint egy pacsirta,
Művésznő volt a zongorán,
Szemét vörösre sohse sirta,
Mosolygott ő későn, korán.
Mért gyötörte mégis a bánat
Szegény, törődött, jó apámat;
S egy őszi hajnalon
Miért lőtte magát agyon.
Anyám sohsem járt más ruhába,
Csak ami bársony, vagy selyem.
Tipegve szállt szép lakktopánba
Sok kábult báli éjjelen.
Sleppje után hajlongva mentek:
Bíró, jegyző, meg patikáros,
Úgy imádta őt mint a szentet
A kedves vidéki város.
Kezére hullott csók ezerszám
Csak az én friss kicsiny eperszám
Nem érinthette meg
Az ápolt lágy anya-kezet.
Csak ami bársony, vagy selyem.
Tipegve szállt szép lakktopánba
Sok kábult báli éjjelen.
Sleppje után hajlongva mentek:
Bíró, jegyző, meg patikáros,
Úgy imádta őt mint a szentet
A kedves vidéki város.
Kezére hullott csók ezerszám
Csak az én friss kicsiny eperszám
Nem érinthette meg
Az ápolt lágy anya-kezet.
Anyám ha végig ment az utcán,
Rátapadtak égő szemek,
Ezer „de szép“ kisérte utján
S követték parfüm-fellegek.
Bálvány volt ő az asszonyoknak,
Káprázva nézték ők, akik
Csak szültek, hiztak, lomposodtak
S két ruhájuk sem volt nekik.
Mégis sokan! (nem értem ezt meg,)
Ha látták, mért hánytak keresztet
Rákezdve hirtelen:
„Ó jaj Sátán, ne játssz velem“…
Rátapadtak égő szemek,
Ezer „de szép“ kisérte utján
S követték parfüm-fellegek.
Bálvány volt ő az asszonyoknak,
Káprázva nézték ők, akik
Csak szültek, hiztak, lomposodtak
S két ruhájuk sem volt nekik.
Mégis sokan! (nem értem ezt meg,)
Ha látták, mért hánytak keresztet
Rákezdve hirtelen:
„Ó jaj Sátán, ne játssz velem“…
