Lányi Sarolta: Az alkonyati vendég
Lányi Sarolta: Az alkonyati vendég
Beköszöntem az életedbe.
Jó estét! – szóltam csendesen
Bocsánatkérőn, ijedezve.
Jó estét! – szóltam csendesen
Bocsánatkérőn, ijedezve.
Jó estét! – de oh, nem tudtam soha
Igazában hogy jó-e néked
A hallgatag esték bús sora.
Igazában hogy jó-e néked
A hallgatag esték bús sora.
Hátha hiába, hiába kivánom…
Mi is volna jó néked rajtam
Szegény, félőnvíg esti lányon?
Mi is volna jó néked rajtam
Szegény, félőnvíg esti lányon?
Estédbe kopogó késő vendéged
Bús esti lepkéd mért vagyok,
Miért hogy sírva szeretlek téged?
Bús esti lepkéd mért vagyok,
Miért hogy sírva szeretlek téged?
Valami nyáron valami kertbe’
Valami lány, ki nem én voltam
Bekacagott az életedbe.
Valami lány, ki nem én voltam
Bekacagott az életedbe.
Pompás ifjuságod reggelén
Vidám jó reggelt más kivánt néked
Nem én…
Vidám jó reggelt más kivánt néked
Nem én…
Bús esti lepke, késő vendéged.
